Hát meddig még tovább,

Hát merre még, Uram?

Ötven felett a vén Idő

Suhan,

A Jövő kamaszlányként andalog,

S kikacagnak

Az ifjú hajnalok.

—–

Hát meddig még tovább,

Mivégre még,

Uram?

—-

Hát meddig még tovább,

Hát meddig még, Uram?

Végül az égbolt úgyis

Rám zuhan,

Marad a szürke, tompa színezüst,

És az Idő eloszlik,

Mint a füst.

—–

Hát meddig még, Uram,

S legfőképpen:

Hová?

—

Kapzsiságé lett világod,

Uram;

Pénzes butaság a farát riszálja,

Az anyag a Szellem húsát zabálja,

Magán tőkék glóbusznyit töltekeznek,

És megszorítás jut csupán

A Köznek.

—–

Gondviselésed keresztet farag;

Regnál a pénz,

S a többi

Holt anyag.

—-

Hát meddig még, Uram,

És merre van

A Cél?

—-

Uram,

Teremtett világod túlérett,

S amivé lett;

Már nem olyan,

Hogy újrakezdés végett,

repetát kérjen belőle

Az Élet.

—–

Az ifjú becsvágy régen sírba szállt,

A hírnév vad vágyával egyetemben;

Mára csupán a munkakedv maradt.

—–

Hát meddig még, Uram,

Mivégre még,

S miért?

—-

Egyszer még telhet

Használt kocsira;

De keletet, meg nyugatot,

Nem járom be soha.

—-

Hát meddig még, Uram,

Mivégre még,

S hogyan?

—-

Erő,

Tehetség;

Régi adományod;

Megyek tovább is,

Ha jónak találod,

De meddig még,

Uram?

—-

Hát meddig még tovább,

Hát merre még, Uram?

Ismersz: akkor sem adom fel,

Ha nem felelsz;

S míg élni hagysz,

Járom az utam,

De meddig még,

Uram?