Zrínyi Miklós (1620-64), korának legkiválóbb magyar hadvezére igen olvasott ember volt. Amellett, hogy valószínűleg több kisebb-nagyobb ütközetben vett részt élete során, mint Napóleon, az ő könyvtára volt akkoriban Magyarországon a legnagyobb.

A korabeli nemesség sok tagja bárdolatlan ember volt, az ivásnak, vadászatnak éltek. Az ilyenek sose vettek a kezükbe könyvet.

Iskolába se nagyon jártak. Akkoriban a nemes úrfiak általában valamelyik nagyúri udvartartásban tanultak nemeshez illő ismereteket, a legtöbb helyen lovaglást és fegyverforgatást. Akadt, ahol egyebet is, de éppen Zrínyi írta, hogy sok helyütt az oktatás is csak ivászatból állt.

Egyszer valamelyik pozsonyi országgyűlésen nagyobb összejövetel volt az esztergomi érsek palotájában. Éppen a hadakozásról folyt a szó, ami a török állandó mozgolódása miatt akkoriban a mindennapi élet része volt. Zrínyi is jelen volt, Vitnyédi István soproni ügyvéd, valamint fivére, Péter társaságában ült egy asztal mellett.

Batthyány Kristóf éppen arról beszélt, milyen sokat lehet tanulni egy hadvezérnek a klasszikus és (az akkori értelemben vett) modern irodalomból.

Valamelyik pökhendi főnemesi ifjú durván közbevágott:

- Könyvekből nem lehet hadakozni!

- De nélkülük se! - vágta rá Zrínyi.