Másnap reggel ütött be a katasztrófa. Contarini lélekszakadva jött fel a várba. A bán még aludt, Péter gróffal ketten éppen reggeliztünk.

-          Jöjjenek gyorsan!

-          Mi történt?

-          Meggyilkolták Lehmannt! Az őrökkel együtt!

-          Úristen? Hogyan történhetett?

-          Szólok a bátyámnak! – kászálódott Péter gróf.

-          A bánnak nem kellene most a városba jönnie – nézett rá Contarini. – Ez csak ő lehetett. A Mészáros.

Péter bólintott.

-          Nem jön, de azért szólok neki.

Megvártuk, utána indultunk újra az áristomba. Contarini két embere, Michele és Cadiga is velünk jött.

A két vén őr az őrszoba padlóján hevert átvágott torokkal. Tömérdek vér, akár egy mészárszéken. Középen pálinkás butykos, szanaszét vértől iszamos kártyalapok. Elfogott a hányinger.

- Nézzük meg Lehmannt – mondta Michele.

A nyomorult fogoly a cella szalmáján hevert arccal lefelé. Michele hidegvérrel megfordította, és egy ronggyal megtörölgette a halott véres homlokát.

- Itt ment be a lövedék – mutatta. – Egyetlen lövés a homloka közepére.

- Mesterlövész?

- A fészkes fenét! Lőpornyomok a seb körül. A gazember közvetlen közelről lőtt. Lehmannak nyitva a szája. Torka szakadtából óbégathatott, de nem hallotta senki.

- Miért gyilkolta meg? – kérdeztem. – Könnyűszerrel kiszabadíthatta volna.

- Ha kiszabadítja, – felelte Michele. – Akkor vigyáznia kellene rá. Már messze járnának Pozsonytól. Azért ölte meg, mert nem akar rá vigyázni, és nem akarja itt hagyni a várost. Munkába akar lépni. Gyilkolni akar, uraim.

- Nem fog beszélni a gazember.

- A vallomása jegyzőkönyvben van – felelte Péter gróf.

- Nagyságod is tudja, hogy a jegyzőkönyv fele annyit sem ér, mint az élő tanú. És van még egy gyilkosunk, aki már bebizonyította, hogy hidegvérű mészáros. Újra gyilkolni akar.

Péter gróffal együtt megborzongtunk. Megtapogattam a mentém alatt a pisztolyokat.

Visszamentünk az őrszobába. Az ajtóban álltunk, Michele szemlélődött.

-          Kell lennie még egy holttestnek.

-          Még egy holttest?

-          Itt hárman kártyáztak, és nem a gyilkos volt a harmadik. Aztán leitták magukat, és itt hevert magatehetetlenül mind a három. A gyilkos besétált, és elvágta a torkukat. Ocsmány mészárosmunka.

-          Az ajtó?

-          Feszegetésnek semmi nyoma. Nyitva volt – intett Cadigának. – Gyere, keressük meg a hiányzó hullát. Ő hozhatta a pálinkát meg a kártyát.

Elmentek, mi meg döbbenten nézegettük a szörnyűséget.

-          Valakinek el kell vitetnie a halottakat – mondtam bátortalanul.

-          Majd szólok a fekete pálcásoknak – felelte fátyolos hangon Péter gróf.

-          Ez az ellenfelünk, uraim – tette hozzá Contarini.

Öt perc sem telt bele, amikor Michele visszatért.

-          Megtaláltuk!

Elindultunk utána.

A következő áldozat a legközelebbi sikátor mélyén hevert. Sárban, mocsokban, hulladékban.