Bethlen Miklós tehát nem írta azt, hogy Paka az erdőből érkezett – mert hogy nem is érkezhetett onnan. Ha még ott lett volna, már keresnék a társai. Ez nem tréfa, a hiányzó vadász bajban lehet, fára menekülhetett, vagy éppen tragédia érhette.

Ha pedig Paka nem jöhetett az erdőből, a vadkan mítosza magától összeomlik – de összeomlik az bárhol, hiszen ezer sebből vérzik. Mint a kártyavár, ahol megbökjük, ott csuklik össze.

Bethlen leírása tele van efféle finomságokkal. Számos dolgot úgy közöl, hogy nem írja az ellenkezőjét.

Nem emlékezett rá, hogy Paka az erdőből bukkant volna elő, onnan nem is nagyon jöhetett, hát nem is írta. Akárki ellenőrizte az írását, ezt hivatalnok ésszel aligha vehette észre.

Van itt azonban egyéb is.

Paka státuszát Bethlen határozottan így közli velünk „jáger” – vadász. Azaz: olyan uradalmi alkalmazott, aki ért a vadászfegyverekhez, a vadászaton, a vadászmester alárendeltségébe tartozik, és leggyakrabban az a feladata, hogy vadászaton az úr vendégeit kísérje. Ha azok nem mernek, vagy nem tudnak lőni, neki kell megtennie helyettük. Ha rosszul lövik meg a vadat, az ő feladata megadni a kegyelemlövést. Olyan beosztás, ami alkalmat ad arra, hogy néha hosszabb időre egyedül maradjon egy-egy vendéggel.

Ha létezne olyan, hogy Csáktornya korábbi, vadász vendégeinek listája az utolsó néhány hónapból, talán roppant érdekes dolgok derülhetnének ki. Ennek hiányában esélyünk sincs arra, hogy rájöjjünk, ki és mikor „szervezte be” Paka jágert az ura megölésére.

Azt gondolom, a gyilkosság kitervelése nem 1664. november 18-án kezdődött. Talán hónapokkal korábban már Csáktornyán járt a megbízó valamelyik embere, vagy maga a megbízó, hogy kipuhatolja, miképpen lehetne eltenni az útból Zrínyi Miklóst. Akárkinek vadászkíséret nem jár, úrnak kellett lennie.

A vasvári béke megkötése és Zrínyi Miklós halála között bő három hónap telt el. A megbízó már a békekötés pillanatában tudhatta, hogy ez a béke Magyarország számára elfogadhatatlan, de Magyarországon csak egyetlen ember szegülhet vele szembe eredményesen: Zrínyi Miklós.

Talált egy gyenge láncszemet Csáktornyán, egy vadászt, aki pénzért – nem tudni mennyire sok pénzért – hajlandó volt elárulni urát, a horvát bánt. Lehet, hogy abszolút értelemben a pénz nem is volt sok, hiszen egy Paka szemében néhány száz tallér is vagyonnak tűnhetett.

„Azonban odahozá a fátum egy Póka nevû jágerét,”

Ki tudja, honnan jött, mit művelt eddig. Feltehetően előkészítette a helyszínt, talán mindent megbeszélt a cinkosával.

Mert hogy azt sem tudjuk, hogy Magliani hol volt, mit művelt eddig.

„ki mondá horvátul:”

Itt most az a lényeg, hogy horvátul.

A mondat leglényegesebb része megint csak a határozó. Néhány mondattal fentebb hiányzott, most azonban ott van. Miért lényeges ez? A szöveg így folytatódik:

„Én egy kant sebesítettem, mentem a vérin, ha utána mennénk, elveszthetnõk. Az úr mindjárt mondá nékünk Zichyvel ketten, látván, hogy el akarunk menni véle: Öcsémuraim, kegyelmetek csak maradjon itt; Vitnyédinek, Guzics kapitánynak: Csak beszélgessen itt kegyelmetek öcsém uramékkal, csak meglátom, mit mond ez a bolond, t. i. Paka, mindjárt visszajövök.”

Mert a szöveg egészen mást jelentene, ha ez a határozó kimaradna. Vizsgáljuk csak meg:

„Azonban odahozá a fátum egy Paka nevû jágerét, ki mondá: Én egy kant sebesítettem, mentem a vérin, ha utána mennénk, elveszthetnõk. Az úr mindjárt mondá nékünk Zichyvel ketten, látván, hogy el akarunk menni véle: Öcsémuraim, kegyelmetek csak maradjon itt; Vitnyédinek, Guzics kapitánynak: Csak beszélgessen itt kegyelmetek öcsém uramékkal, csak meglátom, mit mond ez a bolond, t. i. Paka, mindjárt visszajövök.”

Ugye, mekkora a különbség? Ha nem volna határozó, Bethlen egyszerűen jóváhagyná, hogy Paka valóban egy vadkanról beszél. Ebben az esetben vállalná, hogy Zrínyi valóban egy vadkan áldozata lett, a halála körül feltehetően „minden rendben”.

Amikor Bethlen Miklós az Önéletírását írta, valószínűleg nagyon meg kellett gondolnia, hogyan adja a világ tudtára, hogyan tudassa az eljövendővel, hogy valójában mi is történt 1664. november 18-án a kursaneci erdőben.

Megteheti-e, hogy azt írja, nem vadkan ölte meg Zrínyi grófot?

Valószínűleg nem tehette meg. Az eset nagyon régen történt, és a megbízó, vagy annak irányzata, csoportja, esetleg valamelyik leszármazottja még akár nagyon befolyásos is lehetett. Az is lehet, hogy már régen eltűnt a süllyesztőben, de Bethlen még csak nem is sejtette, hogy ki lehet, és neki óvatosnak kellett lennie. Már I. Lipót sem élt, de Bethlennek, mint tapasztalt politikusnak tudnia kellett, hogy ha azt állítja, hogy Zrínyi gyilkosság áldozata lett, közvetve mindenképpen az uralkodót vádolná a gonosztettel. Hiszen mindama fegyveres harcnak, bajnak, nemzet és uralkodó közötti szembenállásnak, szabadságharcnak, amit Bethlen hosszú életében 1664 után láthatott, mindnek az ős oka, eredője még mindig ugyanaz: a vasvári béke.

Bethlennek óvatosnak kell lennie. De el akarja mondani az igazságot. De úgy kell közölnie, hogy a hivatalnok ne vegye észre.

Kiteszi a határozót:

„Azonban odahozá a fátum egy Póka nevû jágerét, ki mondá horvátul: Én egy kant sebesítettem, mentem a vérin, ha utána mennénk, elveszthetnõk. Az úr mindjárt mondá nékünk Zichyvel ketten, látván, hogy el akarunk menni véle: Öcsémuraim, kegyelmetek csak maradjon itt; Vitnyédinek, Guzics kapitánynak: Csak beszélgessen itt kegyelmetek öcsém uramékkal, csak meglátom, mit mond ez a bolond, t. i. Póka, mindjárt visszajövök.”

Mennyire más így! A hivatalnok számára nem. Ha a hivatalnok a maga inkvizítor észjárásával elolvassa Bethlen Önéletírásának a Zrínyi halálára vonatkozó részét, a maga eszével aligha találhat benne kivetnivalót. Bethlen, mint az esetnek félig-meddig szemtanúja, tanúsítja, hogy a néhai nagyhírű, bölcs és császárhű Zrínyi Miklós grófot egy közönséges vadkan ölte meg egy vadászat után a kursaneci erdőben 1664. november 18-án, ahogy azt tudvalevően a hivatalos, kötelező kincstári álláspont is állítja, Őfelsége illendően meg is gyászolta nemes és kiváló hívét; míg a nevezett Zrínyi gróf elvetemült öccsét, a gonosz, felségáruló Zrínyi Péter grófot Őfelsége Bécsújhelyen kegyesen lefejeztette. Bethlen nem is mulasztja el, hogy könyvének egy másik fejezetében gonosznak és alávalónak bélyegezze Zrínyi Pétert. Mintha a két Zrínyi ugyanannak a frontnak másik oldalán állt volna. A hivatalnoki észjárás szerint a dolog rendjén, a cenzornak nem kell használnia vörös plajbászát, mert az iratban semmi olyan nincs, ami hivatalból üldözendő. Minden megfelel a hivatalos, kötelező és kincstári álláspontnak.

Ilyen fonákságok akadnak a történelemben.

Az igazságot Bethlen csak olyan apróságok segítségével közölhette, amelyeken az inkvizítori olvasat nem tud fennakadni, amelyeket észre sem vesz. Mint egy határozó megléte vagy hiánya.

A hivatalnok aligha akadt fenn rajta, hogy Paka horvátul mond valamit Zrínyinek, a fickónak ez volt az anyanyelve, hát persze, hogy horvátul karattyol, nem beszélhet arabusul vagy hottentottául.

Csakhogy van itt egy apróság:

Bethlen Miklós nem beszélt horvátul.

Ezt persze itt nem hangsúlyozza ki, azzal magára vonná a hivatalnok figyelmét. Inkább a könyvének többi részein mesél arról, milyen előrehaladást ért el a különféle nyelvekben, melyikkel hogyan boldogult. A hivatalnok ezeket úgyse jegyzi meg, és úgysem kombinál.

Ha pedig Bethlen nem tudott horvátul, akkor nyilván fogalma sem volt akkor arról, hogy mit is mond Zrínyinek Paka, hiszen nem értette.

Ebben az esetben Bethlen finoman közli velünk, hogy Paka állítólag – a hivatalos, kötelező és kincstári álláspont szerint – egy vadkanról beszélt Zrínyinek, ő a közelben állt, hallotta, hogy Paka mond valamit, de nem értette. Ezért nem is tanúsíthatja.

Bethlen nagyon vigyáz, hogy ez ne legyen túlságosan nyilvánvaló. Ezért csak néhány mondattal később rekonstruálja a szituációt:

„Az úr mindjárt mondá nékünk Zichyvel ketten, látván, hogy el akarunk menni véle: Öcsémuraim, kegyelmetek csak maradjon itt; Vitnyédinek, Guzics kapitánynak: Csak beszélgessen itt kegyelmetek öcsém uramékkal, csak meglátom, mit mond ez a bolond, t. i. Póka, mindjárt visszajövök.”

A két arisztokrata vendég – Bethlen és Zichy – közvetlenül Zrínyi mellett. A két kevésbé rangos személy – Guzics kapitány és Vitnyédi István – néhány lépéssel arrébb, ahogy azt a barokk társasági etikett előírja. Ezek szerint Bethlen és Zichy talán hallhatta, mit is mondott Paka, Guzics és Vitnyédi azonban nem.

Ki értett közülük horvátul? Egyedül Guzics kapitány.

Ezek szerint Paka bármit is mondott Zrínyinek, azt kettejükön kívül senki sem értette.

Bethlen azért természetesen azt is megírja, amit várnak tőle, hogy állítólag Paka ezt mondta:

„Én egy kant sebesítettem, mentem a vérin, ha utána mennénk, elveszthetnõk.”

Ez a közlés természetesen mindkét lábára sántít, és ezt Bethlen tudja. Csak néhány mondatban azért összefoglalnám, milyen kifogásokat támaszthatunk a vadkan-mese ilyetén indítása ellen – azon kívül, hogy Bethlen Miklós, a szemtanú világosan értésünkre adta, hogy nem értette, amit Paka mondott.

1. 1.      Ha Paka most jött az erdőből, miért nem tűnt fel eddig a hiánya, miért nem keresték?
2. 2.      Paka szakképzett vadász, „jáger”. A dolga a vadászat. Miért nem fejezi be maga? Miért hív bárkit, különösen miért hívná éppen Zrínyit – a vadászat befejeztével?
3. 3.      A vadászat végét jelző kürt akkor szólal meg, amikor a vadászmester szerint a vadászatnak valóban „vége”. Ha sebesült, veszélyes vad maradt a bozótban, a vadásznak kötelessége felkutatni és megadni neki a kegyelemlövést. Sőt ilyen esetben figyelmeztetni kellene – vagyis: kellett volna – a vendégeket a potenciálisan veszélyes állatra.
4. 4.      Miért nem felettesének, a vadászmesternek jelent Paka, miért az urat zaklatja?
5. 5.      Hol van az a sebzett vadkan, merre kódorgott, ha az egyébként szervezett vadászat többi résztvevője nem észlelte?
6. 6.      Hol járt eddig, merre kódorgott Paka, ha eddig nem volt kapcsolatban a többi vadásztársával?
7. 7.      Mi volt Paka feladata a vadászat idején? Melyik vendéget kísérte? Vagy neki csak az volt a dolga, hogy az erdő ismeretlen részeiben vadkanokat hajkurásszon? Van ilyen poszt a csapatban?

Bethlen keményen rászedett mindenkit, aki a vadkanban akart hinni, és gyakorlatilag ezeket ma is rászedi. Oka volt rá. Persze, az is elképzelhető, hogy az osztrák hivatalnokok, akik Magyarországot primitív kulturálatlan, barbár országnak tekintették, elhitték, hogy egy magyar főúri vadászat úgy zajlik, hogy ki-ki beveszi magát az erdőbe, aztán összevissza cserkészik és lövöldöz.

Az osztrák hivatalnokoknak felmentést ad a hagyományos korlátoltság. A sertés-mítosz mai védelmezői azonban úgy tesznek, mint azok a fundamentalisták, akik körömszakadtáig ragaszkodnak a Biblia abszolút szó szerinti értelmezéséhez.

Kérdés: Mit mondhatott valójában Paka Zrínyi Miklósnak?

Erre a továbbiakból kísérelhetünk meg következtetni:

„Az úr mindjárt mondá nékünk Zichyvel ketten, látván, hogy el akarunk menni véle: Öcsémuraim, kegyelmetek csak maradjon itt; Vitnyédinek, Guzics kapitánynak: Csak beszélgessen itt kegyelmetek öcsém uramékkal, csak meglátom, mit mond ez a bolond, t. i. Paka, mindjárt visszajövök. Csak bocskorban lóra kapa, stuc kezében,”

1. Valami olyat, amelynek a valódiságáról Zrínyi személyesen akart meggyőződni.

Az első, ami nyilvánvaló: Zrínyi nem akarta, hogy bárki is vele menjen, amikor utánajár annak, amit Paka mondott.

„látván, hogy el akarunk menni véle”

Bármiről is van szó, Zrínyi egyedül akar utánajárni.

„mindjárt mondá nékünk Zichyvel ketten, látván, hogy el akarunk menni véle: Öcsémuraim, kegyelmetek csak maradjon itt”

A házigazda udvarias kérése – illik betartani.

A többieknek:

„Vitnyédinek, Guzics kapitánynak: Csak beszélgessen itt kegyelmetek öcsém uramékkal,”

Nyomatékos kérés, elsősorban Guzics kapitányhoz. Azt aligha gondolhatta Zrínyi, hogy éppen Vitnyédi akarna vele lovagolni.

Ha azonban Zrínyi Guzicsot maradásra kéri – gyakorlatilag utasítja, akkor teljesen logikus feltételezés, ha arra gondolunk, azt akarta, hogy senki se menjen utána.

Vajon miért?

Aki kieszelte, tudta, mi az, amiről Zrínyi úgy véli, egyedül kell utánajárnia.

Mit mondhatott neki Paka?

Valami olyan információt közölt, amelyről úgy gondolta, hogy személyesen kell meggyőződnie róla.

2. Bármit is mondott Paka, Zrínyi nem hitt neki.

„csak meglátom, mit mond ez a bolond, t. i. Póka, mindjárt visszajövök.”

Árulkodó szavak.

„csak meglátom”

Olyasmiről lehetett szó, amiről szemrevételezéssel meg lehetett győződni. Zrínyi azt gondolta, hogy nagyon gyorsan, talán néhány perc alatt tisztázhatja.

„csak meglátom”

Látni és nézni indult Zrínyi – nem sebzett vadkannal hadakozni.

3. Zrínyi úgy vélte, Paka valami olyanról beszél, amelyre nem terjed ki az illetékessége.

Bármiről is volt szó, abban Paka nem volt kompetens, Zrínyi azonban igen.

„„csak meglátom, mit mond ez a bolond,”

Mit gondolhat ebben a pillanatban Zrínyi? Miért nevezi bolondnak Pakát?

v     Paka feltehetően valami olyasmit mondott, amit Zrínyi ostobaságnak tartott

v     Lehetséges, hogy Zrínyi eleve korlátolt embernek tartotta Pakát, talán erre vonatkozott „a bolond”, de most a jáger állítólag látott valamit, ami elég fontos ahhoz, hogy maga a horvát bán személyesen járjon utána.

v     Paka valószínűleg elnézett valamit

v     Valamiről alapvetően téves következtetést vont le.

v     A kelekótya Paka talán összekeveri a szezont a fazonnal, de biztos, ami biztos.

4. Zrínyi úgy vélte, Paka állítása gyorsan tisztázható

„csak meglátom, mit mond ez a bolond, t. i. Póka, mindjárt visszajövök.”

Bármiről is volt szó, Zrínyi Miklós úgy érezte, nagyon rövid idő alatt meg lehet róla győződni.

Azt gondolta, nem követ el udvariatlanságot, mert a vendégeit csak nagyon rövid ideig várakoztatja meg.

„mindjárt visszajövök”

Ez néhány perc, legfeljebb egy negyedóra. Így nem sebzett vadkanra vadászni indul el az ember.

A sebzett vaddisznó nagyon veszélyes lehet, és teljesen kiszámíthatatlan, hogy mennyi idő kellene az elejtéséhez.

A jelek szerint azonban Zrínyi Miklós úgy vélte, rövid időn belül újra csatlakozhat a vendégeihez, és csak annyi időt lesz távol, amennyit az illem még megenged.

5. Zrínyi talán azt gondolhatta, hogy csírájában el kell fojtania valamilyen kellemetlen híresztelést, ami Paka ostoba „észleléséből” fakadhat.

Mit mondhatott Paka Zrínyinek?

Csakis valami olyasmit, aminek az igazságtartalma néhány perces szemrevételezéssel tisztázható. Hogy mi lehetett az? Teljes bizonyossággal sohasem tudhatjuk meg.

Tippelni azért lehet.

A Zrínyiről szóló alternatív történelmi regényemben a szituáció így fest:

„Amint Pókát megpillantotta, Magliani úgy érezte, hogy a szíve a torkában kalapál. Minden most dől el. Körülnézett. Senki sem figyel rá. Nem gyanakszanak. A keze reszketett. Jobb lesz megnyugodni… Póka ekkor ugrott le a lóról. Egy röpke pillanatig habozott, aztán a kantárszárat kézbe véve Zrínyi elé járult. Lesunyt fejjel, alulról végigpillantott a jelenlévőkön. A bán közelében a két fiatal főnemes: Zichy és Bethlen Miklós. Egyik sem ért horvátul. Legalábbis remélte, hogy nem. Kissé arrébb Vitnyédi István. Horvátul ő sem tud. Ebben Póka biztos volt. Nyugodtan felemelte a fejét, amikor Guzics kapitányt pillantotta meg Vitnyédi balján. Megtorpant. Guzics született horvát. Póka megdermedt. Legszívesebben elmenekült volna. Ennek rossz vége lesz! Csuklott. Már nem visszakozhat. A bán várakozásteljes arccal nézett rá. - Jelentem nagyságodnak… – makogta Póka. – Az erdőn túl égnek a falvak. A kontyos lehet… Vagy a tatár! Van a sűrűben egy kis domb! Arról nagyságod is láthatja! Bethlen látta, hogy előhozott a fátum valami jágert, aki horvátul magyaráz Zrínyinek. Akaratlanul is közelebb húzódott. Egy szót sem értett, igaz, nem is nagyon hallotta a suttogást. Póka torka összeszorult. Zrínyi bán elképedve nézett rá. Maga is horvátra váltott, kérdezett valamit, Póka kapkodva válaszolt. Bethlen felfigyelt. Mi történik itt? Ki ez a fickó, és mit akar Zrínyitől? Fülelt, hallotta is a párbeszédet, de érteni semmit sem értett belőle. - Valamit elnéztél! – mondta Pókának a bán. Póka válaszul hadart valamit.”

Természetesen nem állítom, hogy pontosan így is történt. Ez azonban egy olyan ürügy, amely az összes feltételt teljesíti. A vasvári béke után néhány hónappal Zrínyi aligha hiszi el, hogy a török éppen az ő szeme láttára fog békét szegni. Viszonyt a felvetés néhány perces szemrevételezéssel tisztázható, és a bán ezt minden teketória nélkül meg is tenné.

Milyen más ürügyek képzelhető el?

Paka talán azt is mondhatta, hogy felfedezett valamilyen

v     Épületnyomot

v     Nem elmozdítható tárgyat

Vagy bármi egyebet. Kérdés, vajon Zrínyi ezek közül mit tart annyira fontosnak vagy sürgősnek, hogy azonnali szemrevételezéssel győződjön meg róla. Változatlanul az első változatot tartom a legvalószínűbbnek, de ezt a lehetőséget sem tudom kizárni. Paka nyilvánvalóan ismerte Zrínyit, tudta, mivel lehet a bánt az erdőbe csalni.

Még valami. Paka pontosan tudta, hová indulnak. Talán Zrínyi is. Viszont a társaság többi tagja közül elvileg senki sem tudhatta.

Folytatása következik.