XXIX Rész

A vadkan meséjét a gyilkosok találták ki jó előre. Az sem kizárható, hogy a megbízatásuk eleve arra szólt, úgy öljék meg Zrínyi Miklóst, hogy a horvát bán halála vadkantámadásnak tűnjön. Józanul számba véve a lehetőségeket megállapíthatták, ez az egyetlen mód arra, hogy Zrínyi halálában ne lehessen azonnal a bécsi körök kezét felfedezni.

Egy vadkant természetesen nem lehet gyilkosságra felbérelni. Idomítani sem. Talán még ma sem. A vadkan hatalmas termetű, roppant erejű állat, ha feldühödik, elképesztő rombolásra képes. Dührohama fergeteges, ilyenkor az állat rendkívül veszélyes lehet.

A támadásra azonban nem hajlamos, az ember elől inkább elbújik, vagy elmenekül. Egyetlen esetben lehet a támadására szinte teljes bizonyossággal számítani, ha megsebzik.

Természetesen tökéletesen kivihetetlen terv volna, ha azt tételeznénk fel, hogy a gyilkosok megsebeztek, és Zrínyire uszítottak egy feldühödött vadkant. Ez így tökéletesen kivihetetlen, lehetetlen. Sebzetten a vadkan bármelyik emberre képes rátámadni. A tapasztalt vadászok egyébként ezzel kapcsolatban azt állítják, hogy a vadkan egyáltalán nem ostoba állat, és ilyen állapotában is azt az embert támadja meg, akiről feltételezi, hogy a szenvedését okozta, de ez talán csak legenda.

A vadkan ravasz állat. Képes mozdulatlanná merevedve elbújni, az ember egy lépésre haladhat el tőle, és gyakran észre sem veszi.

Most azonban Zrínyi gyilkosai egy szerfelett különös vadkant állítanak elénk. Nézzük csak meg, miféle állat is Zrínyi állítólagos támadója:

v     Megsebesül, a mese szerint Paka fegyverétől.

v     Türelmesen megvárja, amíg állítólagos megsebzője kimegy az erdőből, tájékoztatja Zrínyit, majd mindketten lóháton visszatérnek. Ez alatt legalább tíz percnek kellett eltelnie, ami idő alatt egy jó erőben lévő sebzett vadkan akár egy kilométert is megtehetne az erdő belseje felé. Mindenképpen furcsa szerzet, hiszen a fajtársainak zöme éppen így cselekedett volna, igyekezne minél távolabbra, és a rengetegnek minél sűrűbb helyére távozni, hogy az üldözőit lerázza, és valahogyan túlélhesse a sebesülést.

v     Valószínűleg meglapul a sűrűben, nem messze attól a helytől, ahol a lövés érte, és éberen várakozik. Mintha emberhez hasonlóan „bosszúra” készülne.

v     Türelmesen várakozik mindaddig, amíg fel nem tűnik Paka és Zrínyi.

v     Amikor Zrínyi és Paka megjelennek, a vadkan „mérlegel”, és a két ember közül az őt állítólag megsebző Paka helyett Zrínyire támad. Mintha csak fel akarná srófolni a „bosszúja” eredményét, Paka helyett a bánt rohanja le, mert az jelentősebb személy. A vadkannak nyilván volt történelmi realitásérzéke, mert úgy vélte, ha a jelentéktelen Paka helyett Zrínyit öli meg, fennmarad tettének emléke a történelemben.

v     Következetesen Zrínyire támad, Pakát nem méltatja figyelemre.

v     Amikor végzett, úgy véli, ideje, hogy a saját életét is mentse, és jó messzire távozik. Többé nem is látja senki.

v     Már úgyis megsebezték, és az első sebesülés miatt őrjöngve Zrínyire támad. A második lövésre azonban – ami állítólag Magliani fegyveréből éri – egyszerűen elszalad.

Ezt a maszlagot akarja megetetni a magyar közvéleménnyel a sertés-mítosz. Hivatalos történettudományunk kajálja is, igen nagy élvezettel.

A vadkan mese kényszer volt, adta magát. Bevetése azonban nagy körültekintéssel történt. Persze, a vadásztársaság tagjai hagyták magukat félrevezetni. Pedig ebben is nagy volt a hibalehetőség.

Amikor Magliani az erdőbe lovagolt, és a Guzics által utána menesztett lovasok a nyomába eredtek, a társaság tagjai már a vadkanról társalogtak. Ezzel önmagukat készítették elő Zrínyi váratlan halálának fogadására. Ha ugyanis a sertés mítosza a várakozás alatt nem ver a körükben gyökeret, Magliani számára szinte semmi esély sem marad, hogy a bán halálát megmagyarázza.

A gyilkosság igen gyorsan történt, mint a gonosztettek zöme.

Paka valamilyen ürüggyel az erdőbe hívta Zrínyit. Gyakorlatilag lest vetett neki. Zrínyi talán azért nem gyanakodott a vadászra, mert Paka az egyik régi alkalmazottja volt. Súlyos hibát követett el, az életébe került.

A sűrűbe érve megkötötték a lovaikat, és gyalog indultak tovább. A kijelölt helyszínre érve Paka valamilyen gesztussal elterelte Zrínyi figyelmét. A legkézenfekvőbb az lehetett, ha maga elé engedte a grófot. Ebben semmi feltűnő sem lehetett, Paka nap mint nap gyakorolta, Zrínyi pedig az alárendeltjeitől és a szolgáitól megszokhatta. Olyan mozdulat, amire nem kell különösebben figyelni. Most kellett volna Ez a mindennapos udvariassági gesztus ezúttal halált hozott.

Ez volt a legkönnyebb módja annak, hogy Zrínyi Miklós háttal kerüljön a gyilkosának. Háttal és védtelen helyzetben.

A gyilkosok ezt nem merték letagadni.

„Majláni legelébb érkezék, hát Póka egy horgas fán, az úr arccal a földön, s a kan a hátán;”

A szituáció világos. Ha Zrínyi arccal feküdt a földön, akkor az első támadásnak hátulról kellett őt érnie. Itt egyébként Magliani meséjében látszólag zavar van, mert kiviláglik, hogy amikor az ifjabb Guzics és társai a helyszínre értek, Zrínyi már nem arccal feküdt a földön.

Erről szól a mese ezen része:

„Az úr felkél s mondja: Rútul bánék vélem a disznó, de ihol egy fa (melyet csatákon is magával hordozott) sebtében állítsátok meg a sebnek vérét véle, az arra igen jó. Eléggé próbálták véle, de hiába, csak elfolyt a vére, elõször ülni, osztán hanyatt fekünni,”

Ebből most csupán annyi az érdekes, hogy Zrínyi hanyatt feküdt, amikor Guzics és társai odaértek. Akkor vajon miért kellett azt állítani, hogy eredetileg az arcán feküdt?

Nézzük még egyszer!

„Majláni legelébb érkezék, hát Póka egy horgas fán, az úr arccal a földön, s a kan a hátán; õ hozzálõ, elfut a disznó, érkezik Guzics és Angelo. Az úr felkél s mondja: Rútul bánék vélem a disznó, de ihol egy fa (melyet csatákon is magával hordozott) sebtében állítsátok meg a sebnek vérét véle, az arra igen jó. Eléggé próbálták véle, de hiába, csak elfolyt a vére, elõször ülni, osztán hanyatt fekünni,”

Tehát:

1. Zrínyit a „vadkan” hátulról támadta meg, és az arcára döntötte.

„, az úr arccal a földön,”

2. Az érkező Magliani elkergette a vadkant.
3. Zrínyi felkel, elmondja nevezetes „utolsó szavait”.
4. A súlyosan sebesült bán leül, majd lefekszik.

„elõször ülni, osztán hanyatt fekünni,”

Miért volt szükség erre a bonyolult mesére?

A tettesek nem lehettek benne bizonyosak, hogy valaki nem fog komolyabb vizsgálatot kezdeményezni Zrínyi halálának ügyében. A jelen lévő talán nem, de bármikor megérkezhetett az elhunyt öccse, Zrínyi Péter, aki közismerten indulatos természetű ember, és akkor könnyen szorulhat a kapca. Ha el nem illannak.

Abban sem lehettek azonban bizonyosak, hogy esetleg Guzics kapitány nem fog gyanút, és nem csukatja le mindkettejüket Zrínyi Péter megérkezéséig. Az csaknem biztos, hogy Guzics nem érezte volna magát illetékesnek a gyanúsítottak vallatásában, és semmiképpen sem vegzálta volna őket. De az, hogy Zrínyi Péter megérkezéséig a várbörtönbe záratja őket, nagyon is valós lehetőség volt a gyilkosok számára.

Ha börtönbe kerülnének, ráadásul egymástól jól elkülönítve, akkor jól egyeztetni kellett a mondandójukat, mert Zrínyi Péter érkezése után halálos veszélybe kerülhetnek.

Az egyik legkritikusabb kérdés: hogyan keletkeztek Zrínyi Miklós sérülései?

Ezt mindenképpen egyeztetni kellett, ha nem akarták, hogy az áldozat öccse rövid úton karóba húzassa őket.

Legelőször is: pontosan tudták, hogy Zrínyi Miklós az első sebet hátulról kapta.

Ha Zrínyi Péter megérkezik, esetleg megvizsgálja a testvére felravatalozott holttestét. A gyanakvó Guzics benne is gyanút ültet el. Utána felváltva hallgatja ki Pakát és Maglianit, és a kérdéseivel ellentmondásokba kergeti őket.

Még akkor is van ok a gyanúra bőven, ha a gyilkosok egyeztetnek. Azt akarják bemesélni, hogy a sebzett vadkan csöndben meglapult valahol, hogy aztán hátulról támadhasson az érkező Zrínyire. Paka a gazdáját cserbenhagyva egy fára menekült, a bán hátán őrjöngő sertést pedig Magliani zavarta el egy puskalövéssel. Utána Zrínyi felkelt, színpadias rövid beszédben igazolta gyilkosai elképzeléseit, és meghalt.

A mese mindenképpen rossz színben tünteti fel Pakát, de roppant hízelgő Maglianira nézve. Minden szentnek maga felé hajlik a keze.

Azért volt szükséges a mesét úgy alakítani, hogy Zrínyit a vadkan támadása hátulról érte, mert a valóságban is hátulról kapta az első sebet.

Hogyan keletkezhettek hát a sérülések?

„a fején három seb vala: egy balfelõl, a fülén felül, a feje csontján ment csak el a kannak agyara, a homloka felé szakasztotta rútul a feje bõrit; más ugyan a bal fülén alól az orcáján, a szeme felé, rút szakasztás; de e kettõ semmi, hanem harmadik jobbfelõl a fülén alól a nyaka csigájánál ment bé s elé a torka felé ment, és a nyakra járó minden inakat kettészakasztotta; az ölte meg, a vére elmenvén.”

Ott tartottam tehát, hogy a sűrűben, vagy a tisztás szélén Paka talán maga elé engedte gróf Zrínyi Miklóst, aki ebben a pillanatban háttal került gyilkosának.

Paka csak erre várt.

Talán egylépésnyire engedte maga elé a grófot, aztán felemelte a puskáját, és közvetlen közelről hátulról nyakon lőtte Zrínyi Miklóst. Zrínyi ezért esett az arcára, és ezért nem tudta használni egyik fegyverét se, sem a kezében tartott vadászpuskát, sem pedig az övén függő spádét.

A vadász nyakon lőtte Zrínyit. Semmiképpen sem tarkón, nyakon. A tarkólövés következményeit, a koponya esetleges szétesését aligha lehetett volna vadkanra fogni.

A gyilkosok – vagy legalább az egyikük – alapos ismeretekkel rendelkezhettek a lőfegyverek okozta sérülések természetét illetően. Ezen ne csodálkozzunk; a hivatásos gyilkos mindenkor tisztában van a fegyvere természetével.

„jobbfelõl a fülén alól a nyaka csigájánál ment bé s elé a torka felé ment, és a nyakra járó minden inakat kettészakasztotta; az ölte meg, a vére elmenvén.”

Paka nyakon lőtte Zrínyit a nyaka jobb oldalán, a füle alatt. Talán kissé ferde szögben. A lövedék valószínűleg keresztülhatolt a bán testén. Zrínyi előrezuhant, arccal terült el a sűrűben.

Magliani perceken belül megérkezett, és kezdetét vette a haldokló Zrínyi brutális kivégzése. Először is a puskalövedék okozta sebet kellett olyanná alakítani, hogy vadkan támadására lehessen fogni.

„jobbfelõl a fülén alól a nyaka csigájánál ment bé s elé a torka felé ment, és a nyakra járó minden inakat kettészakasztotta; az ölte meg, a vére elmenvén.”

Hogyan és mivel művelték ezt?

Talán külön erre a célra készített eszközzel. A gyilkosság előkészítése hónapok óta tartott, és a kor kézműves társadalma igazán bővelkedett a kiváló hidegfegyverek előállításában járatos mesteremberekben. A múzeumok tele vannak remekül elkészített speciális fegyverekkel.

Az eszköz lehetett fogazott, fűrészes, bármilyen. Amit a kedves megrendelő parancsolt.

Még az sem kizárt, hogy esetleg valóban vadkanagyarból készült. Annak idején a tudomány nagyképűen mosolygott Homérosz szavain a vadkan agyarából készült sisakokat viselő harcosokról. A XX. századi régészet aztán Kis-Ázsiában és egyebütt is bőségesen talált ilyen sisakokat, még a trójai háború korszakát évezredekkel megelőző korokból is. Számos vadkant el kellett ahhoz ejteni, hogy sátor formában összeillesztett agyarukból ilyen védőeszköz készülhessen, ami valószínűleg nagyon megnövelhette a viselőjük presztízsét.

A vadkan agyarából kézifegyverek is készültek, tárgyalt korszakunkban is, különösen a Balkánon és az Oszmán Birodalomban.

A fegyvernek borotvaélesnek kellett lennie. Előre tudhatták, hogy nagyon kevés idejük lesz, talán egy percnél is kevesebb.

Vajon melyikük volt a gyakorlott hóhér?

Talán Paka?

Elvileg vadász volt, számtalanszor nyúzhatott és darabolhatott fel állatokat. Vajon embert is? Nem zárható ki, hogy ebben is szerzett már korábban „szakértelmet”. Én azonban nem hiszek ebben.

Ha a gyilkosságnak ezt a legocsmányabb részét is Paka egyedül hajtotta volna végre, akkor voltaképpen semmi szükség sem lett volna Magliani jelenlétére. Ez pedig a megbízó szempontjából óriási előnyöket rejthetett volna.

Nem csupán a költségvonzatokra gondolok. Természetesen ez is lényeges szempont, hiszen Magliani aligha lehetett olcsójános. De nem ez a leglényegesebb.

Ha Paka képes lett volna a gyilkosságot egyedül végrehajtani, szinte az összes fontosabb kockázati faktor kiesik. Nem kellett volna megkockáztatni Magliani elindulását, és akkor a többiek is helyben maradnak. Paka egyedül „kényelmesen” gyilkolhatott volna. Gyakorlatilag bármikor, bármelyik vadászaton. Olyankor is, amikor Csáktornyán egyetlen gyanús idegen sem tartózkodik. Sőt voltaképpen éppen ilyenkor kellett volna végrehajtania a gaztettet. Ezzel minimumra csökkenthette volna a gyilkosság felfedezésének lehetőségét.

Maglianira azonban mégis szükség volt, ez pedig azt mutatja, hogy Paka a gyilkosságot nem egymaga hajtotta végre.

Ez egyben arra is választ ad, hogy melyikük hajtotta végre a gyilkosság legvisszataszítóbb részét, melyikük hasogatta fel ocsmány könyörtelenséggel Zrínyi arcát és nyakát.

Persze, végezhették ezt mindketten is, az erre a célra szolgáló fegyverből/eszközből is lehetett éppen két példány, de ezt nem tartom valószínűnek. Kölcsönösen akadályozták volna egymást. A jelek szerint minden igen gyorsan történt.

A gyilkosság a következőképpen zajlott:

Paka hátulról nyakon lőtte Zrínyi Miklóst. A bán arccal a földön hevert, amikor megérkezett Magliani, és az erre a célra készült eszközzel. Felhasította a bán nyakát. Igaza lehet Bethlennek, Zrínyi halálát ez okozhatta.

„jobbfelõl a fülén alól a nyaka csigájánál ment bé s elé a torka felé ment, és a nyakra járó minden inakat kettészakasztotta; az ölte meg, a vére elmenvén.”

Erős és az alávaló mészáros munkában járatos ember pillanatok alatt véghezviheti ezt, egyetlen erőteljes, határozott vágás elég hozzá, csak a lövedék bemenetét kell megtalálni. Közben Paka asszisztált az aljas „műtéthez”, talán ő fordította közben hanyatt az áldozatot.

Magliani nem elégedett meg ennyivel.

„a fején három seb vala: egy balfelõl, a fülén felül, a feje csontján ment csak el a kannak agyara, a homloka felé szakasztotta rútul a feje bõrit; más ugyan a bal fülén alól az orcáján, a szeme felé, rút szakasztás;”

Még két „rút szakasztást” ejtett.

Folytatása következik.