PÁRIZS, 1665. március 19. hétfő

Kellemes tavaszi idő volt, Párizsban megélénkült az élet. A Palais Tuilerie királyi bálra készült. Lajos már az előző héten kinyilvánította, hogy a tavasz beköszöntével az udvar Fontainebleau-ba költözik, de a hirtelen jött esős időjárás miatt mégis Párizsban maradtak.

A király bosszankodott. Délelőtt ismét próbálkoztak a papok, és Lajos megint ajtót mutatott nekik. Őfelsége immár közel két esztendeje nem gyónt. Legkeresztényibb király létére.

Szeretője, Louise Françoise de La Vallière kisasszony előrehaladott terhes volt, a király unatkozott. Talán erre is jó lesz a ma esti bál.

Többen is próbálták szórakoztatni. A király még csak el sem mosolyodott, de udvariasan elzavarta a bohócokat és csepűrágókat.

Ebédnél feltűnően szótlan volt. Utána személyesen kísérte a szobájába La Vallière kisasszonyt, csaknem negyedórát társalgott vele, de a nő kérésére sem maradt vele kettesben, hanem visszavonult a saját lakosztályába.

Egyetlen ember mert hozzá bejelentkezni.

-         Miből gondolja, Monsieur Colbert, hogy most éppen politikával akarok foglalkozni?

-         Nem gondolom, felség, – felelte az intendáns. – de úgy vélem, most ennek jött el a sora.

-         Az öné vagyok – felelte lemondó kifejezéssel a király.

Colbert nem várta meg, amíg Lajos leülteti, nyugodtan helyet foglalt. A király nem rosszallotta.

-         Miféle hírei vannak a számomra, Monsieur Colbert?

-         Jó hírek Magyarországról, felség.

A király kissé megélénkülni látszott.

-         Az országgyűlésük elvetette a vasvári békét.

-         Ezt reméltük is – újra feltűnt az unott kifejezés Lajos ábrázatán. – nem is számítottunk másra.

-         Kimondták az állandó hadsereg felállítását.

-         Azt megtették három éve is, de nem lett hadseregük.

-         Elkezdték a csapatok felállítását.

A király türelmetlen arcot vágott.

-         Ennyi az egész, Monsieur Colbert?

-         Nem felség. Van egyéb is.

-         Micsoda?

-         A magyar országgyűlés fegyveres segítséget szavazott meg a lengyel király számára.

-         Hogyan?

Mintha elfújták volna a király enerváltságát. Lajos felpattant, tulajdon felséges kezével nyitotta ki az ajtót.

-         Frissítőt azonnal!