Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

SZÁZHATVANKETTEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Percekig tartott a csend.

Helmut Schellenberg mélyet lélegzett.

-         Azt mondod – nyögte aztán. – megfejtették a nyelvüket? Hogy volt ez lehetséges? Úgy tudom, egy-egy régi nyelv megfejtése az emberi szellem legnagyobb diadalai közé tartozik, és mind hosszú évtizedekig tartott. Némelyiké tovább is.

-         Igen, – bólogatott a másik. – ebben az esetben azonban másképpen történt. Nyelvészek, régészek, rejtjelfejtő szakemberek és informatikai szakértők legjobbjai fogtak össze a megfejtés érdekében, és nem egészen három év alatt sikerült lefordítaniuk az atlantiszi szövegek egy részét. Az egész világ lélegzet-visszafojtva figyelte a kutatást, és a diadalnak a Föld minden részét örültek.

Kortyolt az italából.

A szőke nő elgondolkodott. Vajon az általa ismert Földön mennyi esély lenne egy hasonló sikerre? Valószínűleg semennyi, hiszen az idők már nemcsak Atlantisz, hanem láthatóan a földi múlt felett is elszáguldottak. Talán már azért sem aktuális a felfedezés, mert nem is hozhatna érzékelhető javulást. Semmiben sem.

Karen Bozchana Kadlecikova nagyot sóhajtott. Igen, az általa ismert Földön, vagyis inkább az általa ismert világon talán már Atlantisz sem tudna segíteni. Mély fájdalmat érzett, ahogy erre gondolt.

-         Folytasd, kérlek! – szól Helmut.

Ed Philips folytatta:

-         Az atlantiszi nyelv a jelenlegi nyelvek egyikére sem hasonlított. A kutatók csalódottan állapították meg, hogy egyetlen ismert nyelvvel sem rokonítható. Olyan volt, mint maga az időtlenség.

-         Az időtlenség…- ismételte Helmut.

-         Aztán lassacskán kiviláglott, hogy a földi nyelvek jelentős részében mégiscsak jelen van Atlantisz; atlantiszi eredetű szavak százai lappanganak az emberi nyelvekben egészen mostanáig. De nem is ez volt a legnagyobb meglepetés.

-         Nem ez? Hanem mi?

Ed Philips elvigyorodott.

-         Kiderült, hogy az atlantisziak nyelve is tele van régesrégi jövevényszavakkal. A tudásuk egy része enyhén szólva is rejtélyes, ez az ókort hosszú évezredekkel megelőző, de határozottan ókori jellegű civilizáció tudásának egy része egyszerűen megmagyarázhatatlan.

-         Megmagyarázhatatlan? Mi a megmagyarázhatatlan?

-         Földrajzi ismereteik feltűnően pontosak. A technológiájuk helyenként olyan elemeket ismer, amelyek keletkezése nemigen magyarázható az ókorhoz hasonló gazdasági körülmények ösztönző hatásával. Kiderült, hogy sokkal mélyebb a múltnak kútja, mint azt képzeltük. Atlantisz, az ősrégi Atlantisz – nála is ősibb múlt emlékeit őrizte.

Elhallgatott.

-         Ez mit jelent, Ed? – kérdezte a szőke nő.

-         Elég szokatlan dolgot, Karen. Atlantisz mögött kirajzolódott egy globális civlizáció emléke. A távoli múltban. Globális civilizáció; mint a miénk.

Folytatása következik.

Címkék: blogregény

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu