Kis türelmet...
Fertályórán belül véget ért a harc a Mura jobb partján. A még életben
maradt tatárok sikítva, visítva könyörögtek kegyelemért; ki törökül, ki
magyarul. Zrínyi gróf kikiáltói közölték velük: gyalog, fegyvertelenül,
egyenként, felemelt kézzel jöjjenek elő, akik a fogságot választják.
A Mura jobb partján már nem volt olyan tatár, aki ne akart volna fogságba esni.
Ezerkétszázan jöttek elő hajnalig egyenként. Sírtak, kegyelmet kértek,
elképesztően alázatosan viselkedtek. Hajnalig újabb nyolcvan tatár jött
elő, ezek is a fogságot választották.
Zrínyi gróf élt a gyanúperrel, hogy egyes tatár csoportok még mindig
bujkálnak az erdőben, és csak az alkalmat várják a bosszúra vagy a
menekülésre.
A terület szervezett átkutatása másnap délelőtt ment végbe. Újabb
száztizennégy tatár harcos megadta magát, a zömük sebesült volt,
harmincöt pedig harcolva elesett. Utóbbiak között volt a hírhedt Tuhaj
Giraj – kitörési kísérlet közben muskétalövedék küldte a pokolra. Ő
lehetett a türelmetlen, aranyozott páncélt viselő parancsnok.
Zrínyi gróf parancsára a tatárok temették el nagy közös sírokba elesett
bajtársaikat. Senki sem számolta meg a halott tatárokat, nekem a bán azt
mondta, hogy mértékkel legalább háromezer ellenséges harcos esett el
ezen az éjjelen Zerinvárnál és vele szemben a Mura jobb partján.
A bal parton háromszáz tatár adta meg magát sebesülten. A hajnalban
induló lovas üldözés kétszáz menekülőt felkoncolt, hetvenet foglyul
ejtett. Ezeken kívül egynapi járóföldre tatár holttestek borították a
földeket. Részben a Zrínyi-Újvár alatt szerzett sebeikbe haltak bele,
másokat vadállatok öltek meg, és olyanok is akadtak, akiket fegyverre
kapó falusiak vertek agyon baltával, vasvillával. Zrínyi gróf emberei az
így meghaltak számát hétszáz főre becsülik.
Számosan vesztek menekülés közben különböző folyókba; a legtöbb
áldozatot értelemszerűen a Mura és a Dráva szedte. A Mura Zrínyi-Újvár
alatt torkollik a Drávába, és ebből a folyóból karácsony idején és a rá
következő napok során háromszáznál több tatár hullát vetett partra a
víz.
Más folyók és patakok a jelentések szerint ötvennél több tatárt pusztítottak el.
A menekülők zöme elérte Kanizsát, Szigetvárt, vagy Pécset, de a kémek
jelentései szerint kétszázötvennél többen haltak bele a sebeikbe.
A megmaradtak közt is sok volt a sebesült és a beteg. A hírek szerint a
visszavonuló tatárok közül Boszniában is sokan meghaltak, a boszniai
pasa tömegsírt ásatott nekik, amelybe a hírek szerint mintegy háromszáz
hullát hajítottak.
Felmérhetetlen volt tehát az ellenség vesztesége. Ez azért is
csodálatos, mert ezt a hatalmas győzelmet roppant csekély veszteségek
árán értük el. A mi oldalunkon senki sem esett el. Van tizenhét
sebesültünk, mindegyik tatár nyílvesszőtől, de egyik sem súlyos, egyik
sincs halálán, mind fel fognak épülni, és egyik sem marad egész életére
nyomorék. Igaza lehet Kéry atyának, amikor karácsonykor azt prédikálta,
hogy a győzelemben Isten különös kegyét kell látnunk.
Maguk a végtisztességet megadó tatár foglyok bukkantak rá Mehmed Girej
kán holttestére. Hogy a krími kánság uralkodója is a halottak közt van,
mindenkit meglepett.
Mehmed Girej csúf halált halt. Lovastul zuhant az egyik farkasverembe,
és a kihegyezett karó felnyársalta. Ezen vérzett el, mint egy nyársba
húzott gonosztevő. Így lett vége a krími kánnak, Erdély tönkretevőjének,
aki a Magyarországot pusztító idegen hadak legféktelenebb és
legkegyetlenebb kontingenseinek parancsolt. Vesztének híre gyorsan
terjedt, és példátlan örömöt okozott a sokat szenvedett magyarországi és
erdélyi vidékeken. Papok hirdették a szószékről:
„Isten keze végre megmutatkozott! Tudja meg mindenki, miféle
ocsmány halált halt a dölyfös kán, oly sok szenvedés okozója! Isten
keze végre lesújtott a krími kánra!”
Különös, de a fogoly tatárok nem szánták a kánjukat, sőt oly nagy
ellenszenvvel viseltettek iránta, hogy éppen csak le nem köpték.
- Ő hozott bennünket ide!
Zrínyi gróf az előkelő tatárok tetemét külön választatta, és az egyik
legrangosabb tatár foglyát követségbe küldte a Krímbe. Hozzájárul a
foglyok kiváltásához, de nem kincseket vagy pénzt kér értük cserébe,
hanem a néhai erdélyi fejedelem lengyel földön elfogott, és még mindig
fogságban tartott katonáit, valamint a Magyarországról és Erdélyből az
elmúlt években rabságba hurcolt magyarokat. Értük cserébe kiadja
sértetlenül a foglyait. Szintén ugyanezen feltételekkel kiadja
családjaiknak az elesett előkelő tatár fejedelmek és vezérek meg nem
szentségtelenített tetemeit. Ha azonban ezt a feltételét nem teljesítik,
foglyait soha szabadon nem bocsátja, hanem egyenként mindet karóba
húzatja, az elesettek holttestét pedig trágyadombra vetteti.
Drága Jane!
Így esett ez a példátlan, hatalmas győzelem, és ilyen részem volt nekem
benne. Örvendeztünk, és örvendezünk rajta ma is. A Zrínyi grófok azt
mondták, én voltam, aki a legnagyobb dolgot cselekedte, Witnyédi uram
ehhez hozzáfűzte, hogy magyar nemességet és gazdag jutalmat érdemelnék.
Péter gróf a csata óta a per amice megtisztelő megszólítással tüntet ki, Miklós gróf kedves barátjának nevez, és így is bánik velem, mások pedig a nemes Dévisz Károly uram titulussal illetnek. Ha megtudják, ki vagyok, mindenütt megsüvegelnek az emberek.
Drága Jane!
Úgy érzem, itt új otthonra találtam, és az a szándékom, hogy a sorsomat
továbbra is a Zrínyi grófokéval kötöm össze. Bízom benne, hogy a
szorgalom a jó szerencse és Isten kegyelme boldoguláshoz vezeti az
országukat, őket és engem is.
Ölel:
Jegyesed,
Charles
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó cikkek:
Újabb részlet - XXXII.
Újabb részlet - XXXI.
Újabb részlet - XXX.
Újabb részlet - XXIX.