Éled a Nyár; kusza májusi fellegek ülnek az égen;

Fényes szent tavaszon tombol a kánikula.

——-

Hetykén próbálgatja erőit a most születő Nyár;

Mint a pokol-katlan, perzsel a Nap sugara.

——

Éled a Nyár, tele huncut gondolatokkal a reggel;

Most születik újjá évtizedes Szerelem.

——-

Távoli, halk zeneszóként néz ránk messzi jövendő;

És létünk peremén ott kószál a halál…

——

Vén História gombolyagát gördíti az Élet;

Fontoskodva talán lassabb lesz az Idő…

——–

Éled a Nyár; suttogja a szél,  hogy érdemes élni;

Újul a csók, a mosoly, éled a vágy, a derű.