SZÁZHATVANNEGYEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

A szőke nő felemelte a hangját:

-         Azt kérdeztem, szó volt-e rajtuk az időutazásról?

Ed Philips kényszeredetten elvigyorodott:

-         Ajtóstul törsz a házba, Karen.

-         Szó volt, vagy nem volt szó?

Helmut Schellenberg izgatottan várta a választ.

Ed Philips feltette a karját.

-         Kérlek, ne siess ennyire, – mondta fáradt hangon. – mert van itt valami, ami még sokkal fontosabb.

-         Fontosabb?

-         Az időutazásnál? – kérdezte Helmut is.

-         Bizony fontosabb.

Ed Philips mély lélegzetet vett.

-         Képzeljétek el a következőt: Kirajzolódik az atlantiszi civilizáció mögött egy rég letűnt, sohasem sejtett hatalmas, globális világ fantomalakja. Egy gigantikus árnykép. Egy olyan civilizáció, amelynek felfedezése mindenkit mellbe vág, mert túlságosan hasonlít a miénkre.

Karen Bozchana Kadlecikova türelmetlen mozdulatot tett.

-         Ezt már mondtad!

-         Igen, Karen, de, kérlek, gondolj bele alaposabban. El tudod képzelni egy ilyen felfedezés lélektani hatását?

A szőke nő elnémult. Igen. Nagyon is el tudta képzelni. Néhány hónappal korábban még sejtelme sem volt róla, fel sem fogta volna a probléma lényegét. Most azonban már…

El tudom képzelni, istenemre, nagyon is el tudom képzelni.

-         Igen – szólalt meg váratlanul Helmut Schellenberg. – mindenki azt kérdezné: miért? Miért nem maradt fenn? Hogyan tűnhetett el nyomtalanul? Miért nem hallottunk eddig felőle, miért nem vettük észre?

Ed Philips bólogatott.

-         Úgy van. Pontosan ezek a kérdések merültek fel mindenkiben. Gőzerővel indult meg az Elődök Dokumentációjának lefordítása. Szerencsére maguk az elődök helyeztek el olyan szoftvereket, amelyek megkönnyítették a szövegek lefordítását.

Helmut Schellenberg elképedt.

-         Szoftvereket? Az elődök?

-         Már említettem, hogy globális civilizáció volt.

-         De hát szoftverek? Értettek az informatikához?

-         Helyenként más utakon indultak, az eszközeik zöme távolról sem kompatibilis a mieinkkel, de nagyon sokat tudtak, helyenként talán kevesebbet nálunk, de számos részletkérdésben sokkal többet.

Karen töltött a poharakba.

-         Ott tartottál, – terelte vissza a témához Edet. – hogy sikerült lefordítani az Elődök Dokumentációját.

-         Igen, sikerült – sóhajtott a férfi. – és olyan tükröt tartottak a jelenlegi Föld urai elé, amelyben alapvető fogalmak és sablonok értékelődtek át.

Nagyot kortyolt az italából.

-         Az Elődök Dokumentációját az ősi globális civilizáció összeomlása után készítették. Részben olyan emberek, akik még látták, még benne éltek. De az utolsó néhány objektumot már olyan emberek állították elő, akik – bár teljes értékű tudományos képzettséget kaptak – de már nem látták, nem éltek benne. Minden szavukból süt a szkepticizmus.

-         A szkepticizmus?

-         Igen. Hisznek is, nem is abban, amit az előző generációtól hallottak. Aztán a végén – amikor már valószínűleg senki sem volt életben azon generációk tagjai közül, akik még látták a globális civilizációt – az élők nyíltan hitetlenkedni kezdtek.

-         Ez mit jelent?

-         Előbb csak egy-egy részét kérdőjelezték meg annak, amit az elődeiktől hallottak. Ostobaságnak vagy hazudozásnak minősítették, hogy a régebbi nemzedékek tagjai hosszú utazásokat tehettek idegen tájakon.

Nagyot sóhajtott:

-         Tudjátok, milyen reménytelenül sérülékeny egy globális civilizáció? Mennyire nincs tartása? Néhány nemzedéknyi idő elég arra, hogy lényegében nyom nélkül tűnjön el.

Folytatása következik.