Ezt a történetet ma hallottam, lehetetlen nem feltennem.

—————-

Kis hazánk egyik kisvárosában történt a Kádár-korszak idején. Állítólag ez a legrövidebb magyar párttitkári megbízatás története.

Szóval a legkurtább idejű párttitkár…

—–

A kisváros egyig legmarkánsabb építménye már akkor is a börtön volt. Eme műintézmény pártitkárává nevezték ki XY-t egy szép tavaszi napon.

Egészen pontosan április 30-án.

(Az év, a név és a helynév maradjon titok, a helyiek biztos felismerik.)

——–

Szóval XY egy szép április 30-án a helyi börtön pártitkárává avanzsált. Ez volt élete legboldogabb napja. Áldozatos küzdelmének gyümölcsei most végre beértek.

Ragyogott a boldogságtól, köpcös termetével úgy járkált fel-alá, mintha valóságos Adonisz volna. Meg fogják látni az elvtársak! Ő megmutatja!

Micsoda megtiszteltetés!

Mi legyen az első pártitkári teendője?

Megvan!

Milyen nap is következik április 30. után?

Hát május elseje!

A felvonulás!

Itt fog elvonulni a menet a börtön előtt! A városi pártitkár elvtárs is erre jön! Talán még a megyei párttitkár elvtárs is!

A köpcös disznószeme felragyogott. Most kitesz magáért!

XY olyan hajszát csapott, hogy az összes fegyőr kedélybeteg lett, de még az elítéltek egyike-másika is új időkről kezdett pusmogni zugdohányzás közben.

Volt ám díszítés! Mi az, hogy!

Virágba és zászlódíszbe öltözött a börtön. Voltak lampionok, vörös csillagok, mifenék.

Meg a legfontosabb elvtársak képei

Kádár János

Losonczy Pál

Németh Károly…

És elérkezett a május elseje.

A köpcös pártitkár büszkén feszített a börtönkapuban, vadonatúj öltönyben.

És arra jött a menet.

A városi pártitkár elvtárs is.

A megyei pártitkár elvtárs is.

És mindannyian látták, hogy a börtön pompásan feldíszítve.

És az elvtársak képei…

A legfontosabb elvtársak képei…

Kádár János elvtárs…

Losonczy Pál elvtárs…

Németh Károly elvtárs…

Mind a rács mögött!

A köpcöst azonnali hatállyal leváltották.

Még ma sem érti, hogy miért…