Huszonhetedik rész  

Igazából a szerelmet a maga teljességeiben, lehetőségeinek valódi távlataiban ma sem ismerjük. A szerelemnek igazából annyi változata, illetve annyi egyedi, semmi máshoz nem hasonlító megnyilvánulása van, ahány szerelem a gyakorlatban. A szerelmet nem nagyon érvényes tipizálni, csoportosítani, az egyes szerelmek nem alfajai valamiféle ideális vagy elméleti szerelemnek, hanem mindegyik a szerelem teljességét képviseli a maga egyediségében is.

A statisztika fogalmaival a szerelem nem értelmezhető.

A statisztika vagy a tipizálás elvei szerint dolgozó társadalomtudományok nem is tudnak mit kezdeni vele, a szerelem mindenféle teóriából kilóg.

Teoretikus szerelem nem létezik, a szerelem maga, a gyakorlat.

A szerelem lényegében az emberi szabadság legfontosabb tartománya; de a két fogalom – szerelem és szabadság – kizárólag filozófiai síkon lehetnek egymással hierarchikus kapcsolatban. A szerelemnek a szabadság hétköznapi – vagy éppen propagandisztikus – értelmezéseihez nem sok köze van.

A szerelemben benne foglaltatik a szexuális szenvedély mellett sok egyéb is. Például:

• Intimitás iránti igény
• Bizalom és annak igénye
• Meghitt családi élet és annak igénye
• Biztonság igénye
• Erkölcsi és lelki autonómia igénye

Legalább ennyi, de inkább több. De ha mindezen összetevőket egyberakjuk, az még nem egyenlő a szerelemmel. A szerelem sokkal több, mint összetevőinek halmaza.

Éppen ez a többlet az, amit csak a líra tud kifejezni.

Folytatása következik.