Október van, zsémbel a körtefa őszi-mogorván;

Reszket a tétova fény, dörmög a vén fatető.

——–

Játszik a tág horizonton a titkos, kandi Jövendő;

Ködtakarója mögött alszik a néma halál.

——-

Szél hahotázik a mind haloványabb déli melegben;

Árnyékot vet a Múlt, s benne a néhai Nyár.

——–

Átveszi lassan a tájon a síró ősz a hatalmat;

Csípős hajnalokon gyászol a sok falevél.

——–

Színpompás, tiritarka ruhában vár a halálra

Gyászlakomát tartván ősszel a természet.

——-

Tél-metamorfózis jön a fáradt, őszi világra;

Sírja a téli Idő, elsiratója a hó.

——-

Mindig ott születik meg az Élet a téli világban;

Létté érik a Vágy; s eljön az égi Tavasz.