SZÁZÖTVENNYOLCADIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Helmut Schellenberg döbbenten nézett a másik férfi arcába. A szőke nő is elnémult.

-    Na? – kérdezte nyersen Ed Philips. – Most már elégedettek vagytok? Van még kérdésetek?
-    Van – felelte Karen. – nem is egy. Szeretném, ha töviről hegyire mindent elmesélnél nekünk, Ed. Mindent. Az igazat.

Ed Philips elnyűtt tekintettel kortyolgatta az italát.

-    Álljunk csak meg egy pillanatra! – csapott le rá Helmut. – Szóval azt állítod, hogy Dúvad Williams admirális az édesapád?
-    Már mondtam – vetette oda fáradtan Ed.
-    Szóval ő az apád?
-    Igen.
-    Tehát te Dúvad Williams admirális fia vagy?
-    Az isten szerelmére! – tört ki Ed Philips. – Hányszor kell még megkérdezned? Ha ő volt az apám, akkor felettébb valószínű, hogy én meg a fia vagyok, nem? Te idióta!
-    Csillapodj, Ed! – szólt rá a szőke nő.
-    Az istenfáját!

Ed Philips őrjöngött. Nagy lendülettel a földhöz vágta a csészéjét, felpattant és belerúgott a székébe.

-    Admirális a hajónak!

„Hajó az admirálisnak! Felkészültem a renitens tiszt ártalmatlanná tételére!”

A dühöngő férfi erre hirtelen megállt, és összerándult, mintha darázs csípte volna meg. A dühöngést mintha eévágták volna. Ed Philips felemelte, helyére tette az imént felrúgott székét, visszatette a helyére, és lehuppant.

-    Tehát Dúvad Williams fia vagy? – makacskodott Helmut.
-    Igen! – felelte mogorván a másik.
-    De ugye, nem akarod azt mondani, hogy éppen ennek a változatnak, az itt hibernált Williams admirálisnak lennél a gyermeke? Ugye, nem ő a biológiai apád?

Ed Philips tátott szájjal bámult rá.

-    Ugye, nem ő a biológiai apád, Ed?
-    Hát, nem is tudom. Talán nincs is jelentősége…

Igaz is, gondolta Karen. Vajon van ennek jelentősége?

-    Nem tudod, Ed?

Ed Philips tehetetlenül tárta szét a karját.

-    Williams az apám, Helmut. Hogy ténylegesen ez a változat-e, vagy valamelyik másik, nem tudom. Azt se, hogy hányan vannak. Egyszerűen nem tudom.
-    Mit tudsz, Ed,

Karen újra háziasszonykodni kezdett, mindhármuknak italt és szendvicseket készített, aztán tálcára tette, és mosolyogva odavitte a két férfihoz.

-    Mindent el kell nekünk mondanod, Ed – igyekezett barátságos, sőt gyengéd lenni.
-    Úgy van! – vágta rá Schellenberg.

Mintha maga Ed is bólintott volna.

-    Hallani akarom, Ed – nógatta Karen, és közben arra gondolt, ismét meg kell-e ijesztenie a férfi.

Nem kellett.

Ed Philps beletörődően sóhajtott.

-    Rendben van.

Mindketten feszült figyelemmel hallgatták.

-    Minden a Földön kezdődött. Nagyon régen. Ötszáz évvel ezután.

Folytatása következik.