Virágzó fák illatárja lobog,

Könnyű tavaszi zápor imbolyog;

Mosolyog a tavaszi Lélek;

Élek.

——-

A tavaszi fény

Talán az újjászülető

Remény…

——

Dogma, merevség, katyvasz;

Rátok fúj még a Tavasz.

——

Víg tavaszi eső csorog.

Elmosódnak a kánonok.

——-

A friss, fiatal Remény már kikelt,

Az Élet sértetlenül áttelelt,

Kavarog a tavaszi Lélek;

Élek.

——

Eső áztatja a tavaszi fákat,

S a hülyeség infrastruktúrája

Szárad…

——

Tavaszi szél nyomán a por

Foszló bürokrata-szigor…

——

A düh fala papírvékony,

Elmúlik, ami múlékony.

——-

Politika? Hitvány lőre,

Iszogassa, aki dőre.

——–

A szent Tavasz friss és pőre,

Reményt fogan egykettőre.

——

Vidámsággal tombol a Kikelet,

Feledteti a Halált, s a telet;

Felnevet a tavaszi Lélek;

Élek.