Huszonegyedik rész

Ha a személyes felelősség felolvad a társadalmiságban, akkor lényegében az emberi szabadság válik teljesen illuzórikussá. Teljesen mindegy, hogy a rendszer propagandája ilyenkor miféle jelszavakat skandál; hogy szabadságról szól-e, hazafiságról vagy szocialista öntudatról, esetleg éppen „a nép szerető édesapjának” mindenki másét megszégyenítő erényeiről zengedez.

Az emberi szabadság nem annak kérdése, hogy a sokféle árucikk közül melyiket választjuk, nem is azé, akarunk-e külföldre utazni vagy sem.

A szabadság erkölcsi fogalom; nem pedig az anyagi eszközök felhasználásának kérdése. A globalizáció propagandájának sokat hangoztatott „utazás szabadsága” tétele egyáltalán nem a szabadságról szól, hanem arról, hogy aki elegendő anyagi eszközzel, szabad idővel és kötöttségmentes státusszal bír, minden különösebb cél nélkül szabadon utazgathat a világban. Elegendő pénz, szabadidő és kötöttségmentes státusz természetesen csak az emberek egy töredéke számára létezhet, általában csupán rövid ideig. A pénzzel, szabadidővel és kötöttségmentes státusszal való rendelkezésnek nem sok köze van az igazi szabadsághoz, annál több a hatalomhoz. Pénznek, szabadidőnek, illetve kötöttségmentes státusznak a társadalmasítása természetesen lehetetlen, ezt éppen a piacgazdaság viszonyai akadályozzák. Amikor a propaganda azt a vágyálmot igyekszik kiépíteni a fogyasztóban, hogy az is elérheti a pénzzel, szabadidővel és kötöttségmentes státusszal való korlátlan rendelkezés állapotát, annyit utazgathat, amennyit akar – azaz utánozhatja a piacgazdaság hatalmasainak életformáját – hazudik.

A hazugság természetesen a propaganda létformájához tartozik. Ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül valótlant állít, csak azt, számára nincs jelentősége annak, hogy a céljai elérése érdekében hangoztatott szólamok az igazságon alapulnak-e.

A propaganda a létező legkívánatosabb állapotnak szeretné beállítani a piacgazdaság császárjainak és kánjainak, valamint celebjeinek életformáját. A korlátlan utazás a szabadság csúcsa, amit csak a valóban kiváló emberek érhetnek el; ergo: akik elérték valóban kiváló emberek. Ha pedig a társadalomban létező szabadság lehetőségeinek csúcsára éppen a valóban legkiválóbb emberek jutnak el, akkor a világban alapvetően minden rendben van. Az egyéni kiválóság célba ér, a győztesek méltán rendelkeznek nagyobb szabadsággal, a vesztesek, a lúzerek pedig magukra vessenek.

Mindannyian érezzük, hogy ez a típusú propaganda valahol önmagát járatja le…

Hol?

A „szabadság” iránti korlátlan lelkesedésében a propaganda két olyan tényezőt is beemel a szabadság fogalmába, ami a hétköznapi szabadságfogalmakkal semmiképpen sem egyeztethető össze.

Ezek:

    A versengés
    A gazdasági hierarchia tisztelete

Ezek bizony elég különösen feszengnek a „szabadság” oldalán…

A versengés fogalmának erkölcsi értékét minden magára valamit adó filozófus megkérdőjelezi. Konrad Lorenz a versengést kölcsönösen előnytelen kapcsolatnak minősítette, és ebben nehéz volna vele nem egyetérteni.

A hierarchia tisztelete – a mesterkélt győztes-lúzer propaganda antinómia alapja – meg végképp nem illeszthető össze semmiféle hagyományos szabadságfogalommal.

A versengés és a gazdasági hierarchia tiszteletének elve idegen testek, semmi közük a szabadsághoz, nem is ahhoz tartoznak, hanem a piacgazdaság fogalomköréhez. A szabadságfogalmat természetesen nem lehet velük megerőszakolni, nyomban kiviláglik az összeférhetetlenség.

Egyik sem lehet része a szabadság fogalmának, hiszen az erkölcsi természetű, és a morális döntések lehetőségével, illetve az ilyen természetű döntésekre való képességgel kapcsolatos. A szabad akarat megnyilvánulása – vagy meg nem nyilvánulása.

A szabadság egyszerre személyes és társadalmi fogalom, ahogy az erkölcs is az. A szerelem fogalma is ilyen nézőpontból válik teljessé, megfogalmazhatóvá – hamarosan.

A szabadság nem az utazás lehetőségét vagy lehetetlenségét, hanem az erkölcsi döntések lehetőségét és a bennük megtestesülő felelősséget jelenti.

Az anyagi eszközök felett való diszponálás, vagy nem diszponálás; illetve az utazás lehetősége vagy lehetetlensége az ember szabadságát nem növeli, és nem csökkenti, mert ezekkel nem egy dimenzióban található.

Viszont a fogalomzavar valami igen fontosra irányítja a figyelmet. A liberális piacgazdaságban oly sokat magasztalt emberi jogok – csökevényesek.

Folytatása következik.