Hír a kiadó honlapján:

——-

A húsvéti prózaíró játékunkat M. Szlávik Tünde nyerte, a versírást Pete László Miklós.

Gratulálunk a nyerteseknek! Akiknek most nem sikerült, ne keseredjenek el. Mivel nagyon sok prózai írás érkezett, úgy döntöttünk, hogy Közönség-díjat is kiosztunk.

A részleteket hétvégén közöljük. M. Szlávik Tünde és Pete László írását itt olvashatod.

——-

Köszönöm a bíráló bizottságnak!

Szeretettel gratulálok M.

Két hete indult el az új honlapunk. Nekem a lehető legbalszerencsésebb módon alakultak közben a körülményeim, hiszen öt hétig nem volt idehaza este netem, éppen akkor, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá…

Hosszú ideje ma először tudok ebben az időpontban az internet előtt ülni…

Persze, még nyugtával a napot, néhány napnyi bizonyság még kell ahhoz, hogy végre elhiggyem: szolgáltatómnak végre sikerült megtalálnia és kicserélnie a baj vélhető okát, a negatív hőtágulás miatt nem érintkező rossz csatlakozót…

Lassan el merem hinni…

——–

De térjünk vissza a lényeghez.

Valaki megkérdezte; itt válaszolok.

——-

Kezdeném azzal, hogy nem tartozom a személyes ismerősei közé.

Láttam már embereket, akiket elragadott – illetve ezek testi maradékát. Hozzám nagyon közel állók földi maradványait…

Olyanokat is láttam, akik kacérkodtak vele.

—–

Egyszer megkérdezték tőlem, milyen a jó öngyilkosság. Kapásból azt feleltem:

- Amelyik sikerül.

Ha már arra szántad Magad, jól gondold meg, akarod-e vagy sem. Ha nem akarod, felejtsd el, ha valóban akarod, tedd meg, de ne kísérletezz, ne a mások idegeit tépázd.

Pár napon belül nyomdába kerül Ferrarában megjelenő, tizenötödik évfolyamába lépő  Osservatorio Letterario kétnyelvű folyóirat legújabb száma.

Harmadik éve fordulok benne elő, ezúttal két verssel.

A szokásos gazdagság. Fordítások, eredeti művek, tudósítások, kritikák, viták, vélemények. Számos különlegesség.

Az Osservatorio Letterario egy, a napfényes Itáliában élő, rendkívül agilis magyar hölgy munkájának eredménye. Az Osservatorio Letterario főszerkesztője és kiadója dr.

A SZENT KORONA ELRABLÁSA ÉS VISSZAVÉTELE

Avagy

Hogyan kedveskedett felséges vendégeinek Gyula városa 1484-ben, midőn Mátyás király a főispáni, alispáni és szolgabírói tisztséget a gyulai várhoz kapcsolta.

(Történelmi játék a gyulai várban, egy részben, versben és prózában)

————————————–

Ez a következő. Szintén promenádszínpad, de az előzőnél sokkal bonyolultabb.

—————-

A ballagó osztályomról eddig még nem tettem ide képet.

Az ilyen jellegű színjátékot másutt általában promenádszínpadnak nevezik. Nincs állandó színpad, sőt állandó játéktér sincs, a színjátékosokat és a közönséget semmi nem választja el egymástól. A színtér hol itt van, hol meg ott, a publikum állandóan vándorol. Tucatújítók kezdetben kedveli – aztán sürgősen átnyergelnek valami más tucatújításra.

Annyiféle színpadon dolgoztam már, hogy általában jólesik a hagyományos proszcéniumszínpad kényelme – de ahhoz ritkán van szerencsém.

Ma beleléptem az félszázadikba. Semmi különös, a Nap is ugyanúgy kelt fel. Anikó és Lilla nagyszerű születésnapot teremtettek nekem.

—————

Köszönöm a jókívánságaitokat; jó volt erre ébredni. Már csaknem Mindenkinek válaszoltam…

A legszebb köszöntést Anikómtól kaptam: örömmel bajlódna velem még ugyanennyit. Ha Ő benne van, én is.  Anikó a legcsodálatosabb és legszeretnivalóbb asszony a világon – bár talán nem túlságosan okos dolog sok születésnapot gyűjteni hanyatló korban…

Amennyi lesz annyi lesz.

A Honvédelmi Minisztérium és az Írószövetség 45. irodalmi pályázatát Hadik András magyar huszártábornok, császári tábornagy születésének 300. évfordulója alkalmából „Hadik András és kora”, valamint „Magyar hadvezérek” címmel hirdette meg.

A díjkiosztó ünnepséget ma délután tartották a Stefánia Palota gobelintermében.

A pályázatra negyvennégy pályamű érkezett. A szakmai zsűri elnöke Vasy Géza volt, ő értékelte a beküldött alkotásokat, az esztétikai színvonal átlagát magasnak, a pályázatot sikeresnek minősítette.

2010. április 22., csütörtök