A XIX. század első fele francia grafikusai közt sajátos színfolt volt a Grandville művésznéven alkotó Jean Ignace Isidore Gérard. Kiváló rajzkészség,  pontos megfigyelés, remek kompozíciók jellemezték, de igazi hírnevet a Les Métamorphoses du jour című litográfia-gyűjteményével szerzett.

A hetven jelenet döbbenetes.

A jellegzetesen XIX. századi, frakkban, szürke pantallóban, redingot-ban, nemegyszer sárga nadrágban, kék frakkban, azaz Werther-jelmezben feszítő urak, színes bő szoknyát, vállkendőt viselő hölgyek – állatfejet hordanak.

Csodaszép, nagyon igényes kis kötet a Lazi Kiadótól, ezüst lapszélekkel.

Az antológia záró verse az enyém.

Köszönöm, Csaba!

Boldog ádventet kívánok Mindenkinek!

Pár napon belül nyomdába kerül Ferrarában megjelenő, tizenötödik évfolyamába lépő  Osservatorio Letterario kétnyelvű folyóirat legújabb száma.

Harmadik éve fordulok benne elő, ezúttal két verssel.

A szokásos gazdagság. Fordítások, eredeti művek, tudósítások, kritikák, viták, vélemények. Számos különlegesség.

Az Osservatorio Letterario egy, a napfényes Itáliában élő, rendkívül agilis magyar hölgy munkájának eredménye. Az Osservatorio Letterario főszerkesztője és kiadója dr.

Ursula Le Guin regénye ama szigettenger-univerzumban játszódik, ami valószínűleg a szerzőnő legkedvesebb helyszíne, hiszen a honlapjára is ezen keresztül jutunk el.

Persze, a szigettenger kapcsán nem kell azonnal Szolzsenyicinre gondolnunk, ez egy merőben más világ.

A cím (eredetiben The Farthest Shore) nem foglalja össze a történetet, nem mutat rá a legfontosabb motívumra vagy karakterre, és igazából titkot sem rejt. A címadás nem tartozik Le Guin erényei közé.

Spiró György Fogság című regénye a megjelenését követő esztendőben szinte mindent megnyert, amit csak megnyerhetett. Nem érdemtelenül.

A Fogság szerzője regénypoétikai értelemben a lehető legegyszerűbb narrációt választotta; a regény időszerkezete egyszerű, cselekményvezetése lineáris, és csak egyetlen szálon fut, látszólag a főhős, Uri (Gaius Theodorus) szemével látjuk a világot.

A cselekményvezetési technikától a Fogság nyugodtan szólhatna egyes szám első személyben is, hiszen mindvégig megmarad az egyetlen cselekményszál, formailag Uri (vaksi) szemével látunk, a mintavétel látszólag szűk, a nézőpont látszólag azonos.

Spiró György Fogság című regénye a megjelenését követő esztendőben szinte mindent megnyert, amit csak megnyerhetet. Nem érdemtelenül

A Fogság szerzője regénypoétikai értelemben a lehető legegyszerűbb narrációt választotta; a regény időszerkezete egyszerű, cselekményvezetése lineáris, és csak egyetlen szálon fut, látszólag a főhős, Uri (Gaius Theodorus) szemével látjuk a világot.

A cselekményvezetési technikától a Fogság nyugodtan szólhatna egyes szám első személyben is, hiszen mindvégig megmarad az egyetlen cselekményszál, formailag Uri (vaksi) szemével látunk, a mintavétel látszólag szűk, a nézőpont látszólag azonos.

2010. augusztus 17., kedd