Huszonkettedik rész

A szabadság és a szerelem sokkal mélyebben tartoznak egybe, mint Petőfi híres versében. Nem képzelhető el közözzük olyasféle hierarchia, amit a nagy költő verse sugall; talán inkább ugyanannak az éremnek más-más oldala. Szabadság és szerelem egymást feltételezik.

Itt meg kell jegyeznem: a szerelem nem függ semmiféle társadalmi formációtól, nem függ sem a termelőeszközök tulajdonjogától, sem pedig a piacgazdaság meglététől, illetve meg nem lététől. A zsarnokság alatt éppen úgy létezik, mint a magáét szabadnak deklaráló piacelvű világban, monarchiában éppen úgy, mint köztársaságban.

A szerelem és a társadalom kapcsolata a jelenlegi társadalomtudományok fogalomrendszerén keresztül nem értelmezhető. A szerelem ugyan társadalmi jellegű fogalom, de egyáltalán nem olyan értelemben, hogy a statisztikák bármilyen információt képesek legyenek közölni róla. A szerelem ugyan társadalmi jelenség, de kizárólag az egyénre vonatkoztatva van értelme, számokkal nem kifejezhető, nem értékelhető. Talán ez az oka annak is, hogy a természettudományok sem tudnak mondani semmi lényegeset róla, még a pszichológia sem. Ahogy az ember sem fogható fel csontok, izmok és idegpályák összegének, a szerelem sem írható le úgy, mint libidó, termékenység, orgazmus és fajfenntartás összege.

Mivel szerelem és szabadság minden másnál szorosabban tartoznak egybe, kénytelen vagyok a szabadság fogalmával kissé hosszabban foglalkozni.

A szabadságfogalom és a hétköznapi emberi élet szükségleteinek egybevetése mindig árulkodik adott szabadságfogalom hiányosságairól. A szabadság az emberi élet teljességének egyfajta foglalata, ennek egy más megközelítése a szerelem. ilyen értelemben nem lehet nem tudomást venni a kor szabadságfogalmának torz mivoltáról. Pontosan annyira torz ez is, amennyire a szerelem különféle tudományos definíciói és megítélései.

Az úgynevezett liberális szabadságjogok a történelmi fejlődés termékei, bizonyos (kizárólag) politikai jellegű cselekvési lehetőséget biztosítanak az emberek számára, amelyek – ha valóban, de facto érvényben vannak – védelmet nyújtanak a gazdaságon kívüli kényszerrel szemben, de teljesen védtelenül hagyják őket a gazdasági kényszerrel szemben, amely a tényleges szabadságukat nem kisebb mértékben veszélyeztetheti, vagy éppen illuzórikussá teheti.

A mai világban a liberális szabadságjogok elavultak, csupán gyakran hangoztatott szólamként szerepelnek. Most, hogy a liberális piacgazdaság győzelmet aratott a létező szocializmus ellen vívott harcában – ahol az emberi jogokat fegyverként forgatva mindig kompenzálni tudta a keleti blokk embereinek lelkesedésével azon kiábrándultságot és szkepticizmust, amely a saját berkeiben alakult ki az emberi jogok mögött álló valósággal szemben.

A létező szocializmus bukása után azonban a liberális szabadságjogok kiüresedése egyre nyilvánvalóbbá válik. Nyilvánvaló, hogy kiegészítésre szorulnak, mert jelenlegi formájukban csökevényesek.

Ahhoz, hogy a szabadságjogok érvényesülése valódi szabadságot jelentsen, legalább az alább felsoroltakkal kellene kiegészíteni őket:

• A lakóhelyhez, az otthonhoz való jog
• A biztos megélhetéshez való jog
• A munkahelyhez való jog

Még ez sem adná az emberi jogok teljességét, de biztosabb és emberibb életet teremthetne. Korlátozná természetesen az egyedül üdvözítő piacgazdaságot, lenyesné annak vadhajtásait, de még mindig nem volna a teljesség.

Viszont sokkal több lehetőséget adna a szerelemnek.

Folytatása következik.