Huszonharmadik rész

A szerelem az emberi szabadság egyik alapja, és mindenkor a szabad akarat hatálya alatt áll. A szabad akarat gyakorlása természetesen kisebb vagy nagyobb kockázattal járhat, de a szerelem kockázat nélkül nem hull az ember ölébe. Ehhez az egyénnek a maga életében hatályon kívül kell helyeznie a szerelemtagadó ideológiák és struktúrák követeléseit, és vállalnia kell szerelme érdekében az abból rá háruló következményeket. Hogy ezek mifélék, az illető társadalomtól függ.

A szerelem társadalmi, azaz inkább összemberi jelenség. Értelmet azonban kizárólag személyes síkon nyerhet; két szerelem nem több mint egy szerelem; sőt számszaki értelemben a szerelem nem is értelmezhető. Minden szerelem maga a teljesség, és ezért minden szerelem tökéletes autonómiával rendelkezik.

Szerelem és szerelem között semmiféle rangsor sem állítható, mert a szerelem fogalma ellenáll a hierarchiának. Egyetlen szerelem sem lehet magasabb rendű egy másik szerelemnél, viszont minden valódi szerelem magától értetődően magasabb rendű minden olyan emberi szexuális kapcsolatnál, amely nem szerelem.

A szerelem maga a teljesség, de ezen belül minden egyes szerelem is maga a szerelem teljessége. Minden egyes szerelem pontosan annyit ér, mint a szerelem fogalma általánosságban. Mivel a szerelem nem hierarchikus fogalom, nem létezik átlagos szerelem. Lehet ugyan ilyen kategóriát felállítani, de csak a szerelem fogalmának teljes félreértésével. Nincs „nagyobb szerelem”, vagy „kisebb szerelem”, csak szerelem van, és – mivel mindegyik szerelem egyenrangú és teljes értékű entitás – egyetlen szerelem sem helyettesíthető egy másik szerelemmel. Nincs értelme a szerelmet számokhoz kötni, két vagy három szerelem nem értékesebb egyetlen szerelemnél, hiszen egyetlen szerelem elvesztése is éppen annyira visszavonhatatlan veszteség, egyetlen szerelem elvesztése is éppen annyira az emberiség pótolhatatlan kára, mint akárhány másiké.

Feláldozható szerelem nincs, a szerelem a számok törvényének nem engedelmeskedik.

A szerelem statisztikákkal nem elemezhető, semmiféle grafikonnal vagy hasonló eszközzel sem lehet róla mondani semmi lényegeset.

A szerelemben az ember csak teljes személyiségével vehet részt, másképpen szerelem az annak mondott kapcsolatban nincs jelen.

A szerelem minden egyes megnyilvánulása egyedi, de egyediségében társadalmi, és annyira mélyen emberi jelenség, hogy történelminek is nyilváníthatjuk, mert aligha lehet kétségünk afelől, hogy történelmet formáló erő. A szerelem társadalmisága egyáltalán nem azonos a társadalomban jelen lévő szerelmek puszta összegével; ahogy egy-egy szerelem sem valamiféle „alfaja” a társadalom szerelem-fogalmának, hanem az érem másik oldala, amely a többi egyéni megnyilvánulással, illetőleg a szerelem fogalmával csakis mellérendelő kapcsolatban állhat.

Van a szerelemnek néhány olyan zavarba ejtő tulajdonsága, amely a gazdaság, a politika és a tudomány számára kifejlesztett logikai eszközrendszere számára lényegében megközelíthetetlenné teszi.

Ezek:

• A szerelem a hétköznapi kommunikáció eszközeivel lényegében kifejezhetetlen.
• Számszaki eszközökkel megragadhatatlan
• Egyedi és megismételhetetlen
• Mindenféle módon reprodukálhatatlan, kísérletezés céljára alkalmatlan
• Rögzíthetetlen, a tudományos vizsgálat kritériumai szerint vizsgálhatatlan

A szerelem „objektív” vizsgálata reménytelen vállalkozás. A tudós művek igen kevés információt szolgáltatnak róla. Amit mondanak, az vagy puszta külsőség, vagy valami korhoz kötött, múlandó jelenség.

Ki vagy mi tud valóban fontosat mondani a szerelemről?

A szerelmi líra.

Folytatása következik.