Andrássy Gyula gróf Petőfivel egy esztendőben született. A szabadságharcban a pákozdi csatától kezdve részt vett, a tavaszi hadjárat végén ezredessé léptették elő.

A nyári hadjárat elején Batthyány Kázmér diplomataként külföldre küldte. A bukás után Haynau főbűnösnek nyilvánította, távollétében halálra ítélték, és "in effigii" fel is akasztották.

Ő volt a kiegyezés utáni első magyar miniszterelnök. Később az Osztrák-Magyar Monarchia vezető politikusai közé emelkedett, közös külügyminiszter volt.

Valamikor a hetvenes évek végén hivatalos vacsorán vett részt egy budapesti intézményben. Az elnök pohárköszöntőt mondott a királyra, mire mindenki kötelességtudóan felállt az asztaltól.

Azaz, csak felállt volna...

Ketten ugyanis ülve maradtak. Akkoriban ugyanis némely közéleti emberek divatba hozták, hogy haragban vannak a királlyal, és a duzzogást ilyen protokolláris módon űzték ország-világ előtt. Kockázattal nem járt. Igazi üres, tartalmatlan kuruckodás volt.

Néhányan nehezményezték a ripacskodást, valaki szóvá is tette. Andrássy csak legyintett.

- Ne bántsátok őket! Magam is műveltem ilyesmit.

Az elnök hitetlenkedve nézett a mindig udvarias grófra.

- Kegyelmes uram, te? Ugyan, mikor?

- Amikor még bajjal járt.