KÉTSZÁZHUSZONNEGYEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Az idegen csatahajó lassan távolodott.

-         Meg kellene fogni – nyögte Helmut.

A szőke nő a fejét rázta. Nem! Csak hadd menjen.

- Admirális a hajónak! Mi irányítja az idegen csatahajót? Tartózkodik valaki a fedélzetén?

Feszült csendben várták a választ.

„Hajó az admirálisnak! Senki nem tartózkodik a hajó fedélzetén! Semmiféle élőlény nincs ott!”

-         Admirális a hajónak! Esetleg robotok vezérlik?

„Hajó az admirálisnak! Nincsenek ott működő robotok sem. Határozottan távirányításnak tűnik, Karen Bozchana Kadlecikova admirális asszony!

-         Távirányítás? – nyögte Ed Philips.

-         Nem lehetséges! – vágta rá Helmut.

Karen ismét megrázta a fejét. Eszébe jutott az első út a könnyűcirkálóval, és az akkor tapasztaltak. De igen. Lehetséges! Nagyon is lehetséges!

-         Admirális a hajónak! A távirányítás az egyetlen lehetőség?

Igen határozott választ kapott:

„Hajó az admirálisnak! Jelen helyzetben valóban nincs más lehetőség, mint a távirányítás feltételezése, Karen Bozchana Kadlecikova admirális.”

A szőke nő nagyot fújt. Valameddig eljutottunk. Lázasan gondolkodott.

-         El kellene innen húznunk – morogta Helmut.

Mivel választ nem kapott, folytatta:

-         Karen, szerintem sürgősen távoznunk kell. Kérlek, adj parancsot a térugrásra!

Karen újra a fejét rázta. Nem! Egyelőre nem.

-         Karen, kérlek, adj parancsot!

-         Nem!

Olyan határozott volt az ellenkezés, hogy mindhárom férfi felfigyelt.

-         Miért nem? – kérdezte Ed Philips.

-         Mert csapda. Biztos vagyok benne.

Hallgattak.

-         Admirális a hajónak! Még mindig nem tisztáztuk, mi okozhatta a legénység halálát. Választ kérek a következő kérdésre: Van-e valamiféle titkos eszköz a csatahajók fedélzetén, amellyel a parancsnokság esetleges lázadás, vagy a hajó ellenséges kézbe kerülése esetén elpusztíthatja a legénységet.

Ed Philips a homlokára csapott.

-         Hát persze!

Karen Bozchana Kadlecikova lehuppant egy székbe.

-         Mielőtt bármilyen döntést hoznánk, – mérte végig a három férfit. – gondolkodjatok el a következőn. Az ismeretlen csatahajó legénysége másodpercek alatt meghalt. Nem hinném, hogy ezt valódi mikroorganizmus idézte volna elő. Inkább valamiféle beépített eszköz. Másodszor: külön kell választanunk a csatahajó személyzetének halálát az időmanipulációtól, illetve ettől az egyelőre ismeretlen téridőtől, amelyben most tartózkodunk.

Tátott szájjal hallgattak.

-         Vajon mitől ismeretlen ez a hajó? Mitől lehetetlen azonosítani?

-         Törölték a lajstromból? – nyögte Ed Philips.

-         Úgy van. törölték, méghozzá alaposan. Megölték a legénységet, és gondoskodtak róla, hogy a hajó örökre azonosíthatatlan maradhasson. Ezt azonban csak a parancsnokság tehette meg. Egy olyan mechanizmus segítségével, amelyet eleve beépítettek, de amelyről még a hajó parancsnoka sem tudhatott.

-         Úgy gondolod, hogy … az apám?

-         Nem tudom, Ed, lehet. Van azonban egy másik kérdés is.

-         Micsoda?

Karen a szemükbe nézett:

-         Vajon a kínai könnyűcirkálók fedélzetén nincs ehhez hasonló mechanizmus?

Folytatása következik.