Monumentális vén folyam

Idők hátán: a Dal;

Előtte hallgatag Jövő,

Mint köd takarta fal.

——

Hullámain a Szerelem

Ezüst hajója száll,

A Dal az egyetlen folyam,

Ahol nem jár halál.

—–

Sivatagok mellett a Dal

Néhol csak pocsolya,

De posvánnyá, állóvízzé

Nem változik soha.

——-

Másutt meg szépen hömpölyög,

Mint nagyságos Erő;

Ha termékeny partokra visz

A jótékony Idő.

——

A Dal hullámai között

Siklik a Létezés,

Talán nem más az Élet, mint

Szelíd hullámverés.

——

A szép, szelíd hullámverés

Meghitt, jó dallama,

Szól örökléttel, csendesen,

A Lét? A Dal maga.

—-

Honnan jöhettünk és mikor?

Nem tudja senki se,

Csak ami bennünk lakozik:

A Lélek és Zene.

—-

Hogy merre tartunk, és miért?

Az ész? Csak vak radar;

Nem tudja semmi hatalom,

Csak egyedül a Dal.