Harun al-Rasid egyik fia egyszer felháborodottan panaszkodott az édesapjának. Az egyik főtiszt fiával támadt nézeteltérése.

- Édesanyámat szajhának gyalázta!

A kalifa csendesen ránézett. A bevádolt fiú apja igen kedves embere volt, és láthatóan megijedt, hogy a fia veszedelembe került. Bízott azonban az uralkodó igazságos döntésében.

- Milyen büntetést javasolsz, fiam?

- Űzd el őt az udvarból, atyám. Én ezt tartanám helyesnek, de ezek a bölcsek mást javasolnak.

- Bölcsek? Miféle bölcsek?

- Velük konzultáltam, atyám.

- Lépjenek közelebb.

Harun al-Rasid elnézte a három nagy szakállú törvénytudót, fia fogadatlan prókátorait. Nem tetszettek neki. Az első fontoskodó bürokratának, a második könyörtelen senkiházinak, a harmadik kapzsi himpellérnek tűnt.

- Milyen büntetést javasoltok?

- Főbenjáró vétket követett el a bűnös, a büntetés csak halál lehet – Mondta faarccal az első. – Gyors és fájdalommentes kivégzési módozatot kell találnunk a számára. Úgy gondolom..

- Köszönöm, elég ennyi! – fojtotta bele a szót Harun al-Rasid.

Előlépett a következő. Alattomosan mosolygott.

- Ki kell vágatni a nyelvét, felség! Úgy gondolom…

Harun al-Rasid egy intéssel megállította.

Jött a harmadik. Heherészett.

- Nem szabad embertelennek lennünk, felség.

Az uralkodó felfigyelt.

- Helyette bírságot javasolnék – folytatta a törvénytudó. – Fizessen annyit, hogy koldusbotra jusson. A bírságból jusson a bírónak és a tanácsadónak is, valamint…

A kalifa rosszalló arckifejezéssel hallgattatta el.

- Távozhattok!

A három törvénytudó Harun al-Rasid szeme villanását látva úgy érezte, jobb, ha minél gyorsabban elhordja az irháját. Szinte futottak.

Harun al-Rasid a fejét csóválta.

- Melyiknek adsz igazat, atyám? – kérdezte a herceg.

- Egyiknek sem, fiam. A büntetésnek arányban kell állnia az elkövetett bűnnel. Ha nem így van, a bűnös oldalára kerül az igazság.

- Akkor mi legyen a büntetés, atyám?

Harun al-Rasid ravaszul elmosolyodott.

- A legszívesebben azt mondanám, szidd te is az ő anyját, fiam.

- Azt nem tehetem, atyám – ijedt meg a fiatalember.

- Miért nem?

- Mert a parancsodra tüstént megpálcáznának.

- Jól sejted, fiam.

- Ráadásul sokkal keményebben, mint ahogy más apák teszik a fiaikkal.

- Mert minél magasabban áll valaki a ranglétrán, annál nagyobb a felelőssége, fiam.

A közelben álló főember – a herceg édesanyját szidalmazó fiú apja – tüstént kifelé indult, de a szultán erőteljes hangja megállította:

- Hová sietsz, barátom?

- Megyek, hogy nádpácával igazítsam tisztességre a fiamat, felség.

- Állj, barátom! egyelőre ne bántsd a fiút, csak fenyegesd vele, de nagy nyomatékkal. Ha újra elkövetné, akkor kell a nádpálca, de akkor irgalom nélkül.