KÉTSZÁZHUSZONHETEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Ed Philips meglepődött.

-         Micsoda?

-         A csatahajó szőrén-szálán eltűnt. A földi szövetségi hatóságok ezt hivatalosan sohasem ismerték be, ugyanakkor bizonyítékok vannak arra, hogy kétségbeesetten kutattak a hajó után.

-         Nem találták meg? – kérdezte Helmut.

A fogoly elhúzta a száját.

-         Hivatalosan nem.

-         És nem hivatalosan?

-         Még úgy sem. Az általam ismert hírszerző szervezetek közül egyetlen egy sem tudott erről értékelhető információt szerezni.

Karen töltött a fogolynak egy korty italt, Eastman hálásan felhajtotta.

-         Azóta sem?

-         Nem admirális asszony. Természetesen lehetséges, hogy maguk a földi szövetségi hatóságok, illetve ezek valamely döntéshozója távolíttatta el onnan a csatahajót őrzői tudta nélkül, és helyezte másutt biztonságba, de ennek nagyon kevés a valószínűsége. Igazából senki sem tudja, mi történhetett akkor a Rodney-val. Pedig nagyon sokan szeretnék tudni.

Ed Philips és Karen összenéztek. Mindketten biztosan voltak benne, hogy Eastman igazat beszél.

-         Az apám… – kezdte volna Ed Philips, de gyorsan elharapta a szót. – Williams admirális és a törzskara akkor már hibernálva volt a Rodney fedélzetén?

-         Feltehetőleg igen, uram.

-         Feltehetőleg?

-         Minden valószínűség szerint már akkor is ott voltak, legalábbis a bizonyítékok arra utalnak.

-         Mit tud erről részletesebben mondani?

-         Körülbelül másfél évtizeddel a Rodney csatahajó eltűnése után a földi szövetségi kormányzat egy igen illusztris tagja, Orson Andrews, aki harminc éven keresztül volt a legbefolyásosabb földi döntéshozatali testületek tagja, hitelt adott egy milliárdos nyugdíjasok számára készült hirdetésnek, és álnéven hatalmas birtokot vásárolt egy távoli üdülőparadicsomban, hogy pályafutása végeztével fejedelemként pihenhessen. Azt képzelte, hogy ott luxuskörülmények között élheti le hátralévő éveit. Az ilyen, pénzes öregek számára létesített paradicsomokban a mennyországot ígérik, csillagászati árakon. Minden lehetséges csúcstechnikai orvosi eljárás, akár a kísérleti stádiumokban lévő, vagy mindenki más számára megfizethetetlen gyógyszerek és eljárások igénybe vétele, milliárdokba kerülő gerontológiai trükkökkel az élet maximális meghosszabbítása, robot és rabszolga személyzet, készséges robot és rabszolga partnerek minden létező szexuális kedvteléshez, vagy bármihez, amit a kedves vevő óhajt. Az ilyesmi bombaüzlet.

-         A jelek szerint Orson Andrews számára nem volt az.

Eastman elvigyorodott.

-         Hát nem! Mr. Orson Andrews számára nem volt az. Határozottan jobban járt volna, ha a földi rezidenciáján, békében tölti el a hátralévő éveit.

-         Mi történt?

-         Ezek a luxus paradicsomok őrületes összegekbe kerülnek. Az ilyen intézmények illegálisan működnek, ellenőrizhetetlen területeken, és semmiféle állami vagy egyéb képződmény fennhatósága alá nem tartoznak. Mivel az ilyen helyeken nyújtott szolgáltatások döntő többségét a földi törvények tiltják, ahogy a rabszolgatartást is, az ügymenet minden pontja nagyon kényes. Az ilyen cégektől származó követelés behajtása nemcsak a Földön törvénytelen, gyakorlatilag mindenütt az, ahol bármiféle törvényes rendről lehet beszélni. Ráadásul az összes valamirevaló bank szabályzatában benne van, hogy mindenféle tranzakció teljesítését meg kell tagadni az ilyesféle intézmények javára. Bárki, akiről kiderült, hogy legalább egy éven keresztül középvezetői, vagy annál magasabb beosztásban dolgozott egy ilyen cégnél, azaz ismernie kellett a vállalat tényleges profilját, letöltendő életfogytiglani fegyházbüntetést kaphat a Földön, és nemcsak ott. Ezért az ilyen cégeknek nagyon kell vigyázniuk. Az ügyfeleik többsége álnéven veszi igénybe szolgáltatásaikat.

-         Azt mondta, így tett Mr. Andrews is. – szólt közbe Helmut.

-         Igen. Emiatt többszörös ellenőrzést alkalmaznak.

-         Át lehet verni az ilyen intézményeket?

-         Igen, sokszor megesett, hogy valamelyik vén szélhámos egy idő múlva fizetés nélkül távozott. Emiatt állandó, egyre kifinomultabb, szerteágazóbb, és mind többszörös ellenőrző rendszereket vezettek be. Manapság már minden luxusra vágyó milliárdos nyugdíjassal több tucat szakértő foglalkozik. Részben azt kell ellenőrizniük, hogy a vendégek fizetőképesek-e, a pénz megfelelő ütemben áramlik-e. Részben arra kell vigyázniuk, hogy a különféle ellenőrző szervek és hatóságok ne azonosítsák a céget, illetve ne deríthessék fel, hol tartózkodik a vendég. Ilyen esetekben ugyanis akkor is leállíthatják a pénz folyósítását, ha a vevő egyébként fizetni akarna. Nem egyszer a luxusnyugdíjas örökösei fedték fel, hová is tűnt a leendő örökhagyó, és ők állíttatták le a céghez igyekvő milliókat. A szakértők természetesen arra is figyelnek, ne tudjon a vevő fizetés nélkül távozni. Ezért minden ilyen luxusparadicsom lényegében fogság; diszkrét fogság ugyan, de fogság.

-         Nem lehet egy idő múlva véget vetni neki? – kérdezte Helmut. – Holnaptól nem veszem igénybe a szolgáltatásokat, szerződést bontok.

-         Gyakorlatilag nem. Aki már egyszer bekerült a rendszerbe, főleg, ha fizetőképes, azt soha többé nem engedik el.

Elvigyorodott:

-         Rábeszélik.

-         Kényszerítik a maradásra?

-         Szerintem igen. Ez a dolog élethossziglan szól, nem lehet többé kilépni belőle. A rokonos sem találnak meg soha senkit.

-         Elkanyarodtunk a témától. Mi történt Orson Andrews-zal?

-         Az ellenőrző rendszerekbe az összes létező hírszerző ügynökség beépíti a maga informátorait, mert elképesztő dolgokat lehet megtudni ezeken keresztül. így történt, hogy valaki, aki az ellenőrzésben dolgozott, azonosította az álnéven élő Orson Andrewst. Túlságosan nagykutya volt ahhoz, hogy ne adják le róla a drótot. A hírszerzés bizonyos esetekben a világ legkevésbé diszkrét foglalkozása, és senkinek semmi oka nem volt rá, hogy Mr. Orson Andrews kilétét továbbra is titokban tartsa. Az információ fénysebességgel száguldotta be a hírszerzési ipar minden szektorát, tekintet nélkül az Univerzumban amúgy is többnyire csak fiktív államhatárokra. Ez halálos ítélet volt Andrews számára. Vannak illegális, többnyire csak ideiglenesen működő, hírkereskedelemmel foglalkozó szervezetek. Általában azonosíthatatlanok. Néhány profi hírszerző társul szponzorokkal, meg zsoldosvezérekkel valami létfontosságú információ megszerzésére. Amikor megkaparintották, terítenek, és feloszlanak, utána meg hallgatnak. Egy ilyen társaság felfegyverzett naszádokat kerített, valószínűleg belső segítséggel elrabolták Orson Andrewst. A leghatékonyabb szerekkel injekciózták tele, aztán az öreg az egymást váltó profi kérdezőbiztosoknak mindent elmesélt, amiről csak tudomása volt. Nyolc-tíz napon keresztül. ebben az anyagban csak öt-hat percet tesz ki a „Dúvad” Williams admirális hibernálására vonatkozó információ, de a sok érdekesség közt ez volt a legnagyobb sláger. Orson Andrews közvetlenül nem vett részt az akcióban, csak hallomásból tudott róla. Elmondta, hogy a földi vezetők elhatározták, hogy az admirálist és a törzskarát akaratuk ellenére hibernálni fogják a BB-58 BNS Rodney fedélzetén. Megnevezte azokat, akik ezt kifundálták, és azokat is, akik végrehajtották. Olyat is mondott, hogy a szóbeszéd szerint Williams admirális időutazó volt, de a maga részéről ennek nem adott hitelt.

Kifulladt. Karen szó nélkül töltött a poharába.

-         A szenzációs anyagot Andrews  elrablói minden lehetséges vevőnek eladták, fantasztikus összegekért. Ettől kezdve igen sokan keresték a Rodneyt, és egy ideig nem találták sehol. Évek múlva bukkant elő, különféle tizedrangú szervezetek birtokában volt, tudtak is bánni vele, meg nem is.

-         Mi történt Orson Andrews-zal?

-         Ami az ilyen emberekkel történni szokott. Aki ilyen helyzetbe kerül, többé nem ember, csak információraktár. Amikor kiürítik, el is hajítják. Méreginjekcióval megölték, a tetemet pedig nukleáris eszközökkel elhamvasztották, nehogy valaki a hamvak vizsgálatából szerezzen adatokat a gyilkosokról.

-         Hogyan bukkant fel a hajó?

-         Teljesen váratlanul. Gyakorlatilag egyik napról a másikra. Jelentéktelen szervezetek kezében. Igazából csaknem a mai napig. Időnként legénységet kerestek, de általában silány személyzete volt, a fegyverzetet még csak aktiválni sem tudták. Engem azért építettek be, hogy próbáljam megtudni, kik állhatnak emögött.

A szőke nő elérkezettnek látta, hogy feltegye a legfontosabb kérdést:

-         Miért támadta meg annak idején a Rodney ezt a könnyűcirkálót?

Folytatása következik.