Tegnap még havazást gerjesztett, szálltak a pelyhek;

Végső orgia volt, mára a szél se maradt.

——–

Vénül a tél, szaporán elmúlik a vén februárral;

Hófoltok tetején gyászol a tegnapi jég.

———

Régi telek hátán lassacskán elfogy az Élet;

Ködlova nyergében eljön a néma Kaszás.

—–

Régi korok nótáit az északi szél se dalolja;

Egykori dalnokaik lakhelye már az Idő.

——–

Tétova búcsúra készül a tegnapi durva garázda;

Roppant hóhegyeit mind elemészti a Nap.

——–

Elmegy a Tél a sötétség zord és lomha honába;

Meglátjuk mi is azt majd egy téli napon.

———

Menni fogunk-e talán majd egykor a Léthe vizére;

Vagy maradunk az örök Nemlét szent vizein?