Harminc éve zörögnek, kúsznak az árak az égbe;

Drágul az árutömeg, hígul a tisztesség.

———

Egykori szép napokat gyilkol nap mint nap enyészet;

Varjak gyászolnak szétdúlt gyártelepet.

———

Inflálódik apáink sok munkája, szerelme;

Külhoni pénz rendez szánalmas darabot.

——–

Drágul örökkön a holt, és olcsóbb lesz, ami élő;

Mind értéktelenebb napról napra a Lét.

——–

Semmibe foszlik a műveltség, a baráti szemérem;

Biztonság sírján sír a kis árva Jövő.

——-

Inflálódik a Gyermekkor szent, friss levegője;

Nincs meg a fényes, szép, álombéli haza…

——

Harminc éve zörögnek, kúsznak az árak az égbe;

Drágul az árutömeg, hígul a tisztesség.

——

Áremelésen kívül másra se képes az öltöny;

Történjék bármi, drágul a tej, s a kenyér.

——-

Inflálódik a nemzet híres önbecsülése;

Külhont majmolni sarkall nyegle divat.

——–

Vén csodaszarvas a vers inflálódó rege útján;

Étke a kósza Remény, s nem hal meg sohasem.

——-

Tudjuk: elspórolni való csak a Pénznek a létünk;

Külhoni tomporokat hizlal kerge profit.

——

Ámde a pénz-bálványt majd egyszer semmibe döntik;

És a mi vén versünk akkor is élni fog ám.

—–

Bennünk él a nem inflálódó szép Magyarország;

Szardonikus mosolyunk rejti hitünk makacsul.

——-

Lesz majd ünnepe egyszer a sok kis itteni népnek;

Jólétet hozhat hit és megbecsülés.

—–

Akkor jön majd minden áremelésnek a vége;

Addig? Szolgálunk távoli öltönyöket.