Hagyjuk dolgozni azokat, akik értenek hozzá…

—-

A történet Széchenyi István naplójában olvasható. A dátum: 1848. március 18.

Hogy a történet hőse számos ismerősének elmesélte, arra bizonyság Kazinczy Gábor egy, 1848 júliusában írott levele, Itt Kazinczy azt mondja, Deák személyesen mesélte el neki.

A XIX. század későbbi időszakában a közismert Deák-anekdoták közt tartották számon…

Szóval…

——–

Deák Ferenc egy dunántúli birtokos vendége volt. A házigazdája kirándulni vitte, nyitott hintón. A vendéglátó hajtotta a fogatot.

A lovak valamiért megijedtek, és hirtelen megugrottak. Deák rémülten kapott a gyeplő után. A házigazda magából kikelve ordított rá:

- Hagyja békén!

Deák bizony megijedt az erélyes hangtól, tüstént elengedte a gyeplőt, de még a fejét is a nyaka közé húzta.

A házigazda szaporán megragadta a gyeplőt, megfékezte a lovakat, visszafordította a kocsit az útra, aztán megjegyezte:

- Ne bántsa más kocsiján a gyeplőt, Deák úr! Most én vagyok a hajtó. Ha hagyja tennem a dolgom, megmenekülünk. Ha kikapja a kezemből, egészen biztos, hogy felborulunk.