Szigetvár néhai ura,

Nem hajlott gyáva alkura,

Mint némelyik puhány.

“Ne mentesíts, itt a helyem,

Nem kell királyi kegyelem,

Ha eljön a pogány.”

———

Ötvennyolc tisztes éve volt,

Jött érte oszmán hadi hold,

Augusztusi napon;

“Zrínyi gróf tán már elszaladt?”

“Dehogy szultánom! Itt maradt,

Ott áll a várfalon.”

——–

“Esküdjetek most, katonák,

Míg élünk, szultán nem tör át,

A becsület örök!

Én el nem hagylak titeket,

S míg az oszmán el nem temet,

Sziget nem lesz török!”

——–

Ellopták egyik zászlaját,

Ki is tűzték a sáncra hát,

Hadd lássa Zrínyi gróf;

Utána György fia helyett

Küldtek be hamis levelet:

“Jól figyelj, Zrínyi gróf!”

——–

“Édes, szerelmetes fiam,

Én meg nem adhatom magam,

Míg fegyvert foghatok,

Itt, Szigetvár falainál,

Az áradat végleg megáll,

Legfeljebb meghalok.”

——–

“Jelentsd, kutya, miképp esett,

Hogy Ali Portug elesett,

Sok vezérem suta!

És költsetek hitvány mesét,

Miért e szörnyű veszteség,

Mert megüt a guta!”

——–

Szigetvár dacos, jó ura

Még most se hajlik alkura,

Hogy bástyája törött;

Már belső várába szorul,

De harcol egyre, makacsul,

És pusztul a török.

——–

“Vigyázz, turbánod csupa vér!

Mogorva most a nagyvezér,

És terhes a titok:

Világhódítónk nem felel,

A dühe vitte tegnap el,

A szultánunk halott!”

——-

Zrínyi Miklós, a kapitány,

Páncélt, sisakot félre hány,

Már nincs mit mondani;

“A díszruhás, komor halál

Eljött, vitézek, jelre vár,

Menjünk elébe mi!”

—–

Fejetlen teteme hever,

Egy volt rabja temette el,

Ország siratja már;

Győrben már látszik érdeme,

És százezres had szégyene,

Hogy gyáva a király.

——–

Fejét kíséri bús sereg,

Harsona sír, a dob pereg,

Zokog a némaság;

Miatta nem jön egyhamar

Európára zivatar,

Lidérces sokaság.

—–

Az idő zordonan pereg,

Dédunokája írta meg,

Míg más csak hallgatott;

Szigetvár néhai ura,

Nem hajlott gyáva alkura

Csak élt, amíg tudott.