SZÁZÖTVENHATODIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

A szőke nő merően nézte Ed Philipset.

A férfi észrevette. Megpróbált mosolyogni, de az nagyon kényszeredettre sikerült. Rosszkedvű bohóc karikatúra-vigyora. Maga is érezte, hogy nem hiteles. Lassan le is hervadt az arcáról.

Helmut Schellenberg egyikről a másikra nézett.

-    Beavatnátok?

Karen nem felelt.

-    A hölgy gyanakszik rám, Helmut – vetette oda Ed. Gondolkodott egy pillanatig, aztán helyesbített: – Az admirális.

Karen semmit sem reagált, egészen máson törte a fejét.

-    Admirális a hajónak! Szerepel-e még az admirálisok névjegyzékében Roger F. Williams, alias „Dúvad” Williams admirális?

Azonnal választ kapott:

„Hajó az admirálisnak! Roger F. Williams sohasem volt a kínai űrflotta admirálisa, ezért a névjegyzékben nem is szerepelhet.”

Karen Bozchana Kadlecikova admirális nagyot sóhajtott. Most már sokadszorra segíti ki a kínai űrflotta, ráadásul egyre nehezebb helyzetekből.

-    Admirális a hajónak! Kérlek, ellenőrizd, hogy a flottához csatolt Rodney csatahajó nem tartja-e számon a parancsnokló admirálisok között az imént említett Roger F. Williams-t.

A két férfi lélegzet-visszafojtva hallgatta a szőke nő és a könnyűcirkáló eszmecseréjét.

„Hajó az admirálisnak! Az említett admirális hivatalosan halott.”

Karen arcán dühös kis grimasz jelent meg. Miért akadékoskodik a hajó?

-    Admirális a hajónak! Teljesítsd a parancsot!

„Hajó az admirálisnak! Értettem és teljesítem a parancsot, Karen Bozchana Kadlecikova admirális!”

Karen töltött magának egy korty italt, felhajtotta, és elégedett arccal leült.

-    Ed Philips! – kezdte hivatalos hangon. – Tudomásodra hozom, hogy mint vezénylő admirális, jogomban áll a legénység bármelyik tagjával szemben kényszerítő intézkedéseket hozni.

A férfi arcát kémlelte. Várta a hatást.

Ed Philips arca összerándult.

-    Kényszerítő intézkedések? – kérdezte Helmut.
-    Az admirális közölte, hogy akár vasra is verethet – felelte neki fáradtan Ed Philips.
-    Vasra veretni? Megtennéd, Karen?

A szőke nő arca elborult.

-    Biztosíthatlak róla, hogy igen.
-    De miért?
-    Kérdezd meg Ed-től.

Ed Philips még mindig hallgatott, de egyre sápadtabb lett.

-    Nincs mondanivalód? – kérdezte tőle éles hangon a szőke nő.
-    Még mindig tud valamit? – nézett Karenre Helmut.
-    Az a benyomásom, hogy igen.

Ed Philips igyekezett higgadt maradni.

-    Miből gondolod, hogy tudhatok még bármit is, Karen?

A szőke nő helyett a könnyűcirkáló szólalt meg:

„Hajó az admirálisnak! Valóban szerepelt a Rodney csatahajó listáján Roger F. Williams neve, ráadásul legfőbb vezénylő admirálisként. Intézkedtem az eltávolításáról.”

Karen komoran bólintott.

-    Admirális a hajónak! Győződj meg róla ismételt ellenőrzésekkel, hogy az említett személy neve ne szerepeljen a parancsnoki listán, és főleg, hogy semmi szín alatt sem lehet vezénylő admirális!

„Hajó az admirálisnak! Önnek tökéletesen igaza van, a nevezett személy semmiféle ürüggyel sem juthat parancsnoki hatáskörhöz a kínai űrflotta egységeinek fedélzetén. Teljesítem a parancsát, Karen Bozchana Kadlecikova admirális!”

A két férfi a szőke nőre bámult.

-    Kedves Ed Philips! – kezdte Karen. – Amikor a rabszolganőd voltam, együtt nyomoztunk. Neked fogalmad sem volt a térmanipulátor létezéséről. Együtt nyomoztuk ki, vagyis inkább belebotlottunk. Megismertelek. Abban az ügyben végig őszinte voltál. Az időutazás ügyében azonban nem.
-    Nem? – visszhangozta Helmut Schellenbeg.
-    Nem! – vágta rá keményen a szőke nő. – Még mindig nem! Közel sem!

Ed Philips sápadtan hallgatott. Helmut nagyot horkantott.

-    Mit hallgatsz el még előlünk, Ed? – dörrent a másik férfira.
-    Ed barátunk pontosan tudja, milyen eseményre keltené fel a program az admirálist és a törzskarát!

Folytatása következik.