A magyarországi török uralom fináléja az 1697. szeptember 11-én vívott zentai csata volt. Savoyai Jenő úgy döntött, nem várja be a kissé lemaradt hadtápot, hanem minden teketória nélkül, menetből támadja meg az éppen a Tiszán átkelő oszmán hadat – amivel a Habsburg-birosalom történetének legjelentősebb győzelmét aratta.

A már a Tisza túlsó partján tartózkodó szultán mintegy páholyból nézhette végig hadserege megsemmisítését, főtisztjei zömének vesztét.

A katasztrofális vereségtől már a török is elszontyolodott, béketárgyalásokat kezdett, és lemondott magyarországi hódításairól.

A menetből támadásra bontakozó csapatok közt volt egy gyalogsági zászlóalj, amely egyáltalán nem rendelkezett lőszerrel. Nem volt egy lövésre való se. A parancsnok szeretett volna tartalékba kerülni, hogy megvárhassa a lőszert.

Savoyai Jenő nemet intett.

- Most minden erőre szükség van! A zászlóalj a legszélső balszárnyon szuronyrohammal támadja oldalba az ellenséget!

- De hát egy lövésre való lőszerünk sincs, tábornagy úr!

Savoyai elmosolyodott.

- Ne féljen! A török nem tudja!