Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

KÉTSZÁZÖTVENEGYEDIK RÉSZ

Helmut kajánul elvigyorodott.

-         A másik? A másik az, hogy Karen jelenlétében elindult a felélesztési folyamat. Úgy vélem, ez sokakat meglepett.

-         Sokakat? Kik azok a sokak?

Helmut még kajánabbul vigyorgott.

-         Szerintem a csatahajó tele volt kémekkel. A foglyaink negyede egészen biztosan spion. A megbízóik törhetik a fejüket, mi lett velük.

Ed Philips felkapta a fejét.

-         Nem értelek!

-         Mit lehet ezen nem érteni? – fölényeskedett az ifjú Schellenberg.

-         Hát van mit! – kontrázott Ed Philips. – Például azt nem értem, hogyan juthatott ki a csatahajóról információ bárkihez.

-         Bárkihez nem.

-         Hanem?

Schellenberg gúnyosan mosolygott.

-         Azt, hogy a felélesztés folyamata megindul, valószínűleg a fogolytérben lévő összes kém érzékelte. Meggyőződésem, hogy mindegyiknek van valamilyen furfangos és jól álcázott műszere. Ezek a fickók leginkább azért vannak itt, hogy figyeljenek a hibernációs kamrára.

-         Ez rendben van – nézett rá Ed Philips. – Azt viszont nem tudom elképzelni, hogy bármelyik is értesíthetett erről bárkit.

-         Nem is értesített. Nem is azt mondtam, hanem azt, hogy sokakat meglepett.

Karen a fejét csóválta.

-         Térjünk a lényegre! Nem érdekel, melyik kém milyen következtetéseket vont le a fogolytérben. Az viszont nagyon is, hogyan jutott el az információ a Digitális Téridőbe.

Ed Philips bólintott.

-         Az Ultenberg-csoportnak a léte múlik azon, hogy apám és társai a hibernátorban maradjanak az idők végezetéig. Elemi érdekük, hogy észrevegyék, ha elindulna a felélesztés. Valószínűleg már a kamra létrehozásakor telepítettek valamit, ami képes információt adni neki.

-         A Digitális Téridőbe?

-         Oda hát! Senki sem tudja, hogyan is működhetnek együtt ezek a téridők.

-         Még az is lehet, – fűzte hozzá Helmut. – hogy magában a hibernációs kamrában is van egy kis darab Digitális Téridő.

Ed Philips felkapta a fejét.

-         Micsoda?

Karen is felélénkült:

-         Hogyan?

Helmut élvezte a többiek figyelmét.

-         Nem tudjuk, milyen a Digitális Téridő természete. Az sem lehetetlen, hogy az egész ott bent van.

-         A kamrában?

-         Igen. Elvileg a Digitális Téridő más téridőkhöz viszonyítva lehet végtelenül kicsi vagy végtelenül nagy. Lehet, hogy elfér egy mikroszkópikus ponton, de az is, hogy a mi világegyetemünknél végtelenül nagyobb, és a mi univerzumunk fér el ott egy i betű pontján.

Egymásra néztek.

Folytatása következik. 

Címkék: blogregény

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu