Wodianer Móric, a dúsgazdag bécsi bankár egyszer annak a fiákeresnek a szolgálatait vette igénybe, aki akkor már évek óta rendszeresen fuvarozta a feleségét.

A rafinált vén kocsis minden gesztusával éreztette, jelentős borravalóra számít. Minden teketória nélkül nyújtotta is a markát, ahogy megérkeztek.

Amikor a bankár egy pénzdarabot csúsztatott a markába, gyorsan vetett rá egy pillantást. Egy aranyforint volt.

A fiákeres savanyúan húzta el a száját.

- Báró úr! - szólította meg szertartásosan a bankárt.

- Óhajt valamit?

- Azt szeretném az ön tudomására hozni, mélyen tisztelt báró úr, hogy a felesége őnagysága, a nagyságos báróné asszony minden alkalommal öt forint borravalót szokott nekem adni.

- Mert ő rendelkezik egy gazdag férjjel, nekem viszont csak egy költekező feleségem van.

————

Fejezzem ki magam még érthetőbben?