XIII. Leó volt az első modern pápa. Eredeti neve Vincenzo Gioacchino a Pecci volt, grófi családból származott. Mivel elődje alaposan kiélezte az ellentéteket Olaszországgal szemben, Leóra maradt a nehéz feladat, hogy a viszonyt konszolidálja.

Visszafogott szellemességéről, előkelően fanyar humoráról számos történet beszél.

1900 körül egy teátrálisan ájtatos osztrák grófné kért tőle kihallgatást. Hosszas szentbeszédet rögtönzött a Szentatyának; ebben minden begyepesedett szentfazéknál klerikálisabbnak és az összes falusi Mária-kongregációnál konzervatívabbnak mutatkozott. Egyszóval: pápább volt a pápánál.

Leó bölcs mosollyal hallgatta hosszú perceken keresztül. A szolgálattevő kamarás már jelzett, de a pápa nem akarta csak úgy kurtán-furcsán kidobni az alkalmatlankodó hölgyet. Úgy érezte, egy rövidke magánbeszélgetést is folytatnia kellene vele.

Udvariasan érdeklődött tehát a családja hogylétéről.

Tüstént meg is bánta.

Újabb beszéd következett. A grófné érzelmesen elpanaszolta, hogy semmit sem ér az élete. Olyan férje van, akiben egy csöpp vallásos érzület sincs, állandóan a világi élvezeteket hajkurássza; iszik, kártyázik, szoknyák után szaladgál.

A grófné ájtatos pillantással fejezte be a szónoklatot; vigaszt, együttérzést várt.

Leó pápa a homlokát ráncolta.

- És mondja, gyermekem, - kérdezte fanyar mosollyal. - okos dolognak tartja, hogy most hosszabb időre magára hagyta ezt a férfit?

——

Fejezzem ki magam még érthetőbben?