Sötét jelennek zord jövő az ára,

Nem Isten vitt minket a Golgotára,

A Lét zokog,

A Remény csikorog,

Még mehetünk másfelé,

Magyarok.

——–

A külföld akkoriban Róma volt,

Az összes hízelgő neki csaholt,

Még élt a Holt,

Kereszten haldokolt,

A tömeg zúgott, isten

Néma volt.

—–

A sanda múlt köröttünk sompolyog,

A jövő még lázas, beteg, dadog,

Mi lesz magyar?

A homály mit takar?

Isten több áldozatot

Nem akar.

—–

Világ-malom; süket profit-garat,

A gyors folyam halál felé halad,

A végzetünk

Pokol felé szalad,

De élünk még,

S az akarat:

Szabad.