Az alternatív történelem egyik küldetése, hogy kellő ellensúlyt biztosítson a hivatalos történettudomány adta szemlélet leegyszerűsítő és dogmatikus megnyilvánulásaival, végzetelvre támaszkodó vonulataival szemben.

Magyarán: az alternatív történelem feladata a távlatteremtés, illetve a távlatok megmutatása, ezért valójában a jó alternatív történelem és a jó történettudomány egymásra figyelve, egymást értékelve, együtt érvényesek.

Ehhez csak két nélkülözhetetlen tényezőre van szükség: jó alternatív történelemre és jó történettudományra.

Hogy mit is jelent, vagy mit is jelenthetne ez a gyakorlatban, arra két példám is van.

PÉLDA/1

Képzeljük el, hogy 997-ben az Árpád-ház két tagja, az egymás ellen harcoló István és Koppány mindketten elesnek az egymás ellen vívott harcban. Háborúban ez megtörténhet, időnként meg is történik, és semmiféle szükségszerűség nem írja elő, hogy a csatában valaki elesik vagy életben marad.

Hazánkban állandósulnak a pártharcok az Árpád-ház különböző tagjai, illetve keresztények és pogányok, valamint egyes hatalomra törő törzsi és nemzetségi vezetők között. Többen is próbálkoznak az ország uralmuk alá vetésével, de egyik sem rendelkezik Szent István tehetségével, illetve különböző okok miatt egyik sem képes a terveit valóra váltani. Hol itt, hol ott jönnek létre ideig-óráig fennálló hatalmi központok, amelyek különböző, állandóan változó szövetségek tagjaként küzdenek egymás ellen.

Elérkezik az idő, amikor beavatkozik a külföld. Az egyik magyar vezető bizánci, a másik pedig német segítséget kér. Ennek következtében aztán idővel az ország egyik felét II. Bazileiosz, a másikat pedig III. Henrik hódítja meg.

A kettészakítottság állandósul, a magyarság egyik fele a görögkeleti, a másik a római katolikus kultúrkörhöz csatlakozik, és ezerévnyi viharos történelem után pedig a jelenlegi Európában létezik egy kelet-magyar és egy nyugat-magyar kultúra eltérő nyelvvel, hagyományokkal és írással.

Képzeljük el, hogy ilyen helyzetben a történettudomány hány tonna zöldséget hord össze arról, hogy Európa közepén mennyire nincs, nem is volt, és nem is lesz realitása az önálló magyar államiságnak…

Ebben a helyzetben milyen hatást keltene egy alternatív történelmi mű, amely olyan világot állítana az olvasó elé, ahol István herceg nem hal meg a Koppány elleni csatában, hanem magyar király lesz, egységes római katolikus egyházat alapít, egységes közigazgatást szervez, később szentté avatják, és az általa létrehozott állam félezer éven át a térség legerősebb hatalmaként létezik, amíg a török terjeszkedés három részre nem szakítja?

A történettudomány nyeregben érzi magát az alternatív történelmi művel szemben, hiszen ő „bebizonyította”, hogy minden úgy történt.

Igen. De semmivel sem képes bebizonyítani, hogy nem történhet másképpen.

PÉLDA/2

Képzeljük el, hogy 1457-ben V. László nemcsak az idősebb Hunyadi fiút, Lászlót, hanem annak öccsét, a fiatal Hunyadi Mátyást is kivégezteti. Hatalmában állt, a lehetősége megvolt rá.

Ha ezek után az ehhez a történelmi verzióba tartozó XXI. században megjelenne egy alternatív történelmi regény, amely a nagy Hunyadi Mátyás királyról szólna, miféle gúnykacajjal fogadná azt a történettudomány? Hogyan szednék ízekre?

Feltehetőleg „objektív” érvekkel bebizonyítanák”, hogy az 1457 utáni esztendők nem kedveztek egy nagy formátumú magyar uralkodó fellépésének, hogy a külső és belső körülmények eleve alkalmatlanok voltak arra, hogy azon időszakban a szétzilált Magyar Királyságban egy jelentős uralkodó korszaka jöhessen, és szükségszerű volt, hogy az ország a feudális anarchiába zuhanjon…

A példáim olyan alaphelyzetekből indultak ki, amelyekben a valóságos magyar történelemnél rosszabb körülmények jöttek létre. Mindkét esetben arról volt szó, hogy meghalt valaki, aki a valóságban tovább élt.

A jelenleg készülő alternatív történelmi regényem olyan szituációt tárgyal, ahol a valóságosnál jobb körülmények keletkeznek.

Tovább él valaki, aki a valóságban meghalt…

Folytatása következik.