Világszerte igazából nagyon sok alternatív történelmi művet írnak manapság. A legtöbbjük alternatív kortörténet; a közelmúlt valamelyik pontján a (legtöbb esetben kiváló felkészültségű) szerző csavar egyet a történelmi szituáción, valami másképpen történik; kialakul/nem alakul ki valamely fontos intézmény, megváltozik a dolgok előjele, esetleg egy összecsapás kimenetele. Leggyakrabban a második világháború, illetve az azzal szorosan összefüggő politikai-gazdasági jelenségkomplexum valamelyik elemét szemelik ki a szerzők, 1930-1950 között.

Magam ezt alapvetően pozitív jelenségnek tekintem, mert ezek a művek sokkal többet segítenek tulajdon identitásunk megértésében és megteremtésében, mint a gyakran igen száraz és dogmatikus tankönyvek.

Azt vallom, a történelemhez nemcsak a múlt valósága tartozik, hanem mindama lehetőségek, veszélyek, aggodalmak, problémák összessége is, amelyek egy kor gondolkodását meghatározták, amelyek az egyes döntésekben szerepet játszottak.

Nem egyedül az a lényeges, ami megtörtént; ha így tekintünk a múltra, saját nézőpontunkat szűkítjük, és vaskalaposságunk megakadályoz bennünket a múlt embereinek megértésében. Még a motivációikat sem foghatjuk fel teljességében. Füst Milán írta valahol, hogy az eredmény az ostobák tanítója; ehhez hozzátenném: a ténylegesen megtörtént események összessége a múlt ostoba vizsgálóinak tanítója – ilyen szemlélettel lehetetlen a múltból igazi bölcsességet tanulni, ami a történetírás és a történelemmel való foglalkozás legfőbb indoka volt minden időben.

Az ókori történetírók ezt pontosan tudták, csak mára sikerült jórészt szem elől tévesztenünk.

Az alternatív történelem azonban nemcsak azzal segít, hogy nem hagyja formálissá merevedni tulajdon múltunkkal való kapcsolatunkat, hanem azzal is, hogy némi tápot ad a valahol mindannyiunk tudata mélyén szunnyadó bizonyosságnak: az idők homályában, a lábunk alatt, az óceánok mélyén egy ismeretlen történelem rejtőzik. Alatta talán még egy másik: az emberiség alapvetően ismeretlen eredete. Az emberi faj amnéziában szenved; ennek leküzdésében (is) komoly szerepe van az alternatív történelemnek.

Vajon miért éppen most támad egyre nagyobb érdeklődés az alternatív történelem iránt?

Az emberiség válaszúthoz érkezett, komoly döntések előtt áll.

Mindannyian látjuk, hogy a globalizáció politikusi, tábornoki és multinacionális menedzseri olvasata nem hordoz távlatot. Ezekkel szemben azonban csak most vannak kialakulóban azok az elvek, gondolatkörök és filozófiák, amelyek talán átsegítik az emberiséget a felelőtlen globalizátorok okozta krízisen. Már látjuk, hogy ebben kitüntető szerepet visz a világban mindenütt a nemzeti nyelvhez, kultúrához, érzéshez, hagyományhoz való ragaszkodás. Egy másik eleme lehet az alapjogok kibővítése: az emberhez méltó megélhetéshez, a munkahelyhez, az otthonhoz való jog kiharcolása. Már a New Age legértékesebb vonulatában is felbukkant a következő elem: a fenntartható fejlődés, ennek gazdasági vetületeként az ipari-ökológiai rendszer és ezzel összefüggésben a teljes foglalkoztatottság. A gazdaság helyét, szerepét, feladatát újra kell definiálni; egy fenntartható jövőben hivatása a szűk kört gazdagító profitképzés helyett az emberiség eltartása kell, hogy legyen.

Hogy miben segíthet mindebben az alternatív történelem?

Alapvető szerepe van.

Az eleve elrendelt, a múlt minden elemét szükségszerűnek hirdető történettudomány legfőbb veszélye abban áll, hogy hajlamos bennünket abba a tévhitbe ringatni, hogy politikában és gazdaságban jelenleg is szükségszerűen, az egyedül lehetséges módon, eleve elrendelten mennek a dolgok.

Folytatása következik.