Az óra pereg,

Az eső nagy cseppekben szemereg,

Hallgatnak az egek,

Áldozat közeleg.

A jövő ködös,

És minden kósza rémálom

Vörös.

A Jelen a sír szélén térdepel,

Világ-oltáron fekete lepel.

Globalizált rémlátomás;

Lesz-e

Harmadnapra

Feltámadás?

*

A Jelen?

Profán homok,

S a néma templomok,

Mint konok, önfejű optimizmusok,

Nyújtóznak tornyaikkal

Ég felé.

*

Gúny tárgya lett a Hit,

S az államok parancsolója

Szent profit.

A pénz a jelen vérét issza,

Futunk a megváltatlanságba

Vissza,

S a demokrácia

Puszta kulissza.

Üvölt a reklám-marketing sereg,

S unottan ásítanak

Az Egek.

Húsvét közeleg.

*

Az oltárokon fekete lepel,

Minden időben

Újra

Hinni kell.

*

A Megváltás:

Jövő-rejtelem;

Fenn a csúcson,

A hegyen,

De a kopár gerincről

Újra s újra visszahull

A történelem.

Nem kell, hogy mindig így legyen,

Nálunk a Hit,

Istennél van

A Türelem.

*

A vén Idő nem fizet kamatot,

Nem rágódik se kölcsönön,

Se kincsen,

A múltba lódít minden rosszat

Ingyen.

*

Az oltárokon fekete lepel,

Jézus hiába sohasem jön el.

Az Idő most is csendesen pereg;

Húsvét közeleg.

Friss hajnal,

Orgonák,

Tavaszi fák;

Kikelet-ünneplőben a világ.

Pénzen akárki Golgotát vehet,

Isten – nem siet,

Száz év, vagy egy perc,

Neki egyre megy;

Az út végén ott mosolyog

A Hegy.

A Megváltás már bennünk lakozik,

Szeretet,

Felelősség,

Béke,

Hit.

Fenn a hegyen

A Kegyelem.

Felé csak egyetlen ösvény akad:

A Szabad Akarat.

Az Idő pereg,

Esőt könnyeznek szürke fellegek,

Tavasz-vidékre Remény csepereg,

Húsvét közeleg.