Globalizált, festett farát riszálja

A felszín,

A szó perverz,

Az agy beteg;

És odafent a szürke fellegek

Hallgatagok.

Talán gyászol az Isten.

——

Ott fenn az Isten gyászol,

Lent pedig latyak,

Agyag,

S profanizált agyak.

—-

Ünnep nincs már,

Csak ürügy az ivásra,

Araszolunk a barbár-honba

Hátra.

—-

Az ünnep kancsal,

A hétköznap csálé,

Ami szép lehetne,

Gyakran ordenáré.

—-

A média

Erkölcsöt szeletel,

S az aljassággal már

Kérkedni kell.

—-

Oldott kéve

Hull a szélbe

—

Gyermek a világba vegyül,

Nyugdíjas szülők egyedül.

—-

Műmézre vigyorog műmedve,

A jövő sírverem,

Nem korszerű a szerelem,

És hull ránk máris

Millió ostoba

Anális

Frázis.

A beteges normális,

S a természetes lett kérdőjeles.

—–

A halandzsa igévé nemesedik,

S a butaság fennen büszkélkedik.

—-

A szó perverz,

Az agy beteg;

És odafent a szürke fellegek

Hallgatagok.

Talán gyászol az Isten.

—-

Árva értelem

Röppen szátaz ágra;

Kiderül majd,

Mivégre jöttünk a világra.