Felix zu Schwartzenberg gróf volt az osztrák miniszterelnök szabadságharcunk leverése idején, és az is maradt egészen 1852-ben bekövetkezett haláláig. Az egységes és erős Ausztria megteremtésére törekedett, amelynek előbb az egységesülő Németországban, majd Európában is vezető szerepet kellett volna szereznie - Schwartzenberg elképzelései szerint.

Kedvenc mondása így hangzott:

“A császár parancsol, a nép pedig engedelmeskedik.”

Schwartzenbergnek egyetlen hosszabb távú terve sem valósult meg, egyetlen jóslata sem vált valóra.

Egyszer hosszan beszélgetett Deák Ferenccel. Schwartzenberg a hivatalban lévő miniszterelnök fölényével hosszasan ecsetelte, micsoda előnyök származnak abból Magyarországra nézve, ha betagozódik az összbirodalomba.

- Ennek a barbár népnek a számára az volna a boldogság netovábbja, Herr Deák! A császárság, egy világhatalom részévé válni! Elhagyni végre a buta magyar beszűkültséget! Helyette a birodalom boldog részévé válni! Ez a maga népe számára az igazi boldogság, nem az elavult magyar kultúrához, az elszigeteltséghez való szűk látókörű ragaszkodás!

Deák megcsóválta a fejét.

- Állítólag a túlvilágon is a mennyei boldogság vár ránk, mégsem igyekszünk meghalni!

———

Fejezzem ki magam még érthetőbben?