Helmut von Moltke volt a vezérkari főnökök gyöngye. Teljesen a hivatásának élt, napi húsz órát dolgozott, kisujjában volt a hadtudomány minden ága.

Egyszer nagyon beteg lett. Ilyen csak négy-ötévente fordult elő vele, de akkor mindig nagyon leesett a lábáról, az állandó megfeszített munka megbosszulta magát.

Hirtelen kivágódott az ajtó, és von Roon, a porosz hadügyminiszter rontott a vezérkari főnök szobájába.

- Herr Feldmarschall! - ordította az ajtóból. - Ébredjen! Napokon belül kitör a háború Oroszországgal.

A vezérkari főnök elkínzott arccal könyökölt fel.

- Kérem, menjen a szekrényemhez. - nyögte elhaló hangon.

Roon a komódhoz lépett.

- Nyissa ki, kérem, a jobb felső sor baloldali fiókját.

Roon kihúzta.

- Vegye ki, kérem, a kék-fehér szalaggal átkötött mappát.

- Abban van a megfelelő haditerv! - mondta von Moltke, és befordult a fal felé.

——

Fejezzem ki magam még érthetőbben?