ÖTVENEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Karen döbbenten meredt a váratlanul előkerül Boyar-ra. Ed Philips kérdő tekintettel nézett a nőre. Karen finoman megszorította a férfi csuklóját, és félhangosan odasúgta neki:

- Ez Boyar!

Ed Philips szeme éleset villant, és az arca szempillantás alatt átrendeződött, megjelent rajta a Karen számára már jól ismert joviális bárgyúság, a mezőgazdasági instruktor megszokott karaktere.

Boyar máris a szőke nőhöz lépett.

- Nagyon jó, hogy itt van, Karen. - a nő szemébe nézett, és Karen meglepetten tapasztalta, hogy Boyar nem ravaszkodik, és nem is kertel. Mintha ez egy merőben más Boyar lenne, mint akitől a csatahajó fedélzetén elvált.

- Azért neki annyira nem jó, cimbora! – vágott közbe az öregember. – Ne feledd el, ő is a kötél végére jött.

- Ő az egyetlen esélyünk, hogy elkerüljük a kötelet, Adam. – mondta neki Boyar.

- No hiszen! – az öreg fáradtan legyintett, és arrébb ment. – Egy nő! Mit segíthetne nekünk egy nő? Főleg egy olyan nő, aki rosszul linkel!

Ed Philips felkapta a fejét, és finoman megbökte Karent. A nő ránézett, éppen elkapta a férfi jelzését:

„Lehallgatás!”

- Ez biztos? – szaladt ki a nő száján.

- Mérget vehetsz rá! – felelte Philips.

Karen nagy lélegzetet vett.

- Mi ez a hely, Mr. Boyar?

- Siralomház, Karen! Látta az udvart? Itt kivétel nélkül mindenkit felakasztanak, aki onnan jött. – a kifejezéstelen arcú Philipsre és a döbbenten bámuló Erich-re nézett. – Maguk kicsodák?

Karen gyorsan bemutatta őket egymásnak. Philipsszel kapcsolatban megjegyezte:

- A gazdám!

- Eladták rabszolgának? – Boyar elvigyorodott. – Tudnia kell, mezőgazdasági instruktor úr, hogy maga törvénytelenül birtokolja a hölgyet. Karen Bozchana Kadlecikova földi illetőségű személy, rabszolgává tenni, vagy rabszolgasorban tartani súlyos bűncselekmény. Ha a földi hatóságok erről tudomást szereznek, maga akár életfogytiglani fegyházat is kaphat.

Ed Philips savanyúan elhúzta a száját.

- Mintha azt mondta volna, hogy itt mindenkit felakasztanak.

Közben Karen csöndben papírt és írószert keresett. Egy szemceruzánál egyebet nem talált, viszont Erich a kezébe csúsztatott egy üres cetlit.

Gyorsan felírta rá:

„Jól gondolja meg, mit mond! Lehallgatnak bennünket!”

Boyar orra alá tartotta. A férfi gondolkodóba esett. A szőke nő gyorsan odaszaladt az Adam nevű öregemberhez is, és neki is megmutatta a cetlit. Mire visszatért, látta, hogy Boyar már készített valamiféle tervet. Várakozásteljesen nézett a férfira. Nyilvánvaló volt, hogy Boyar nem mesélheti el, mi történt vele azóta, hogy a csatahajón utoljára látta, viszont valamiről kell beszélniük. A lehallgatás szempontjából a hallgatás éppen akkora hiba, mint a meggondolatlan fecsegés.

Karen Boyar-ra nézett, a férfi hunyorított. Karen erre agresszív hangnemben támadt neki.

- Mit keres itt, Boyar, és mi ez a hely? – csak remélni merte, hogy eltalálta a kézjelekkel javasolt sítlust.

- Kénytelen voltam önt elárulni, tisztelt hölgyem!

Játék volt; de életre-halálra ment. Karen csak egy másodpercig habozhatott.

- Úgy? Mit árult el?

- Közöltem velük, hogy ön képes törölni ezt a linket.

Karen elképedten meredt rá, Boyar intett: folytassa.

Erich lélegzet-visszafojtva figyelt, Ed kezdte érteni.

Karen villámgyorsan összeszedte magát. Az életéről volt szó, és ilyen helyzetekben ez a harminckét esztendős, dús keblű, prágai születésű szőke nő roppant találékony tudott lenni. Már kezdett kirajzolódni a fejében egy ötlet, de ahhoz több információra volt szüksége.

- Miért akarják töröltetni a linket, Mr. Boyar?

Boyar mély lélegzetet vett.

- Mert azt akarják, hogy a térmanipulátor felől soha senki se jöhessen ide többé. Hogy soha senki se találhasson rá még egyszer erre a világ végén szomorkodó planétára, és ellenszenves lakóira.

Karen szigorú arcot vágott.

- És maga elárulta nekik?

- Igen, hölgyem! – makogta Boyar. Karen mindig is sejtette róla, hogy jó színész.

- Hogy tehette?

- Kérem?

- Hogy tehette, Mr. Boyar? Hogy tehetett ilyet?

- Hölgyem, ezek különben felakasztanának.

- Na és?

- Nem érti? – erősködött Boyar, és most látszott rajta, sejtelme sincs, hová akar kiluykadni a szőke nő. – Kivégeznek bennünket, Miss Karen.

- Helyette inkább vállalná a Zeta-pont szörnyűségeit?

Boyar nagy szemeket meresztett. Legszívesebben megkérdezte volna, mi a csuda az a Zeta-pont.

- Nagy meggondolatlanság volt, Mr. Boyar. – vetette közbe Ed Philips.

Erich egyikről a másikra nézett, és semmit sem értett. Az öregember azonban közelebb jött, elgyötört arcán kaján kifejezés jelent meg.

- Sok jót hallottam már öről, Miss Karen. Ha az ágyban is olyan gyorsan kapcsol, mint elméleti ügyekben, szívesen feleségül venném.

Ed Philips rámosolygott, pedig a legszívesebben szájon vágta volna az öreget.

- Majd gondolkodom az ajánlatán. – vetette oda fagyosan Karen. – Mr. Boyar? Azt kérdeztem, inkább vállalná a Zeta-pont szörnyűségeit?

- Ezeknek fogalmuk sincs, mi az a Zeta-pont. – próbálkozott Boyar.

Adam megköszörülte a torkát.

- Közbeszólhatok? – kérdezte. – Ezek itt azt képzelik, hogy innen, belülről is törölni lehet a linket.

Karen már tökéletesen szerepbe lépett, itt elnevette magát.

- Esetleg azt is képzelik, hogy egyedül is végrehathatom a törlést?

- Igen. Hölgyem.

- Ennyire nem lehetnek ostobák.

- Pedig azok, hölgyek, - vihogott Adam. – ostobák és primitívek. – és arrafelé sandított, ahol a kamerákat sejtette.

- Akkor felakasztanak bennünket. – mondta Karen és állat vont.

Egy pilanatnyi csönd támadt. Karen látta, hogy Boyar leplezetlen elismeréssel méregeti.

- Emberek. – mondta a szőke nő. Megvoltak az előkészületek, jöhet a nagyjelenet. – mindenki jegyezze meg, a Zeta-pontnál nincs rosszabb. Önök sem úsznák meg: a törléshez legkevesebb négy-öt segítőtársra van szükségem a térmanipulátor kezelési nehézségei miatt.

Adam erre már-már szeretettel nézett rá.

- El kellene mennem a Zeta-pontba, mert ezt a bolygót, helyesebben szólva ezt a leágazást, csak onnan lehet törölni. Utána ott kell maradnunk, mert a Zeta-pont üres tér. Onnan nem lehet elmenni sehová. Semmi kommunikáció.

- Másképpen nem megy? – kottyantotta közbe Erich.

- Nem. Ahhoz legalább négyezres térdezintegrátor kellene.

Boyar megrökönyödött. Mire képes ez a nő.

- A Zeta-pontról sohasem jutnánk ki. Néhány nap alatt éhen halnánk. Azt javalom: inkább vállaljuk az akasztást.

Néma csönd támadt. Karen befelé nevetett.

Boyar szerette volna megcsókolni a nőt. Ha ez sem segít…

Fél perc elteltével irdatlan nagy darab tiszt nyitott rájuk. A gépfegyveres kísérő kazonák rájuk szegezték a géppuskákat.

- Karen Bozchana Kadlecikova! – dörögte a tiszt. – Azonnal velem jön!

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK.