Játszik a júliusunk, kora őszt felidézni szeretne;

Hűvös hajnalokon ömlik a kósza eső.

Játssza az őszt hosszan, s megelégeli aztán;

Felszikrázik a Nap; s újra csak elkomorul.

——-

Játszik a még kamasz emberiség is a földi világgal;

Mint a cudar gazda, s tán nem okul sohasem.

Isten Létet adott a világnak, nem nyereséget;

Isteni terv sohasem hajhászik profitot.

——-

Pajkos július! Adj meleget, lesz még zivatar: sok;

Rossz, koravén napokon fázik az önbizalom.