Bús fellegek

Feszengenek

Morogva;

Még nincsenek a Nyár tüzéhez

Szokva.

——-

(Esik eső

Nyakló nélkül,

Konokul;

Több lesz a sár,

Ebből sok rokon

Okul.)

——–

Felhő fakad

Zápor szakad

Zokogva;

A vén Nap most

A fellegfodrok

Foglya.

——–

(Szorul rajtunk

A vén Idő

Satuja;

Egyszer végleg eltakar

Egy skatulya.)

———

A vérmes hőség

Félreállt

Dohogva;

És duzzog,

Mint egy elfelejtett

Dogma.

——–

(Posztszapiensz

Poszthumánról

Hadovál;

Mégse jön

A posztmodernre

Poszthalál.)

——-

Most nem fiús

A július

Magánya;

Tán titkot rejt

Mint vén hegy

Néma

Árnya.

——–

(Lehet flancos

A ház és

A kútkáva;

Mégse lesz

Énekesmadár

A páva.)

——-

Most sír a Nyár,

Tán látja már

Mivé lett;

Hogy lassan

Elfogy,

Múlik,

Mint az

Élet.

——-

(Ha főbankár

Balhézik

A restiben;

Világgá

Ordítozzák

Az Estiben.)

———

Így lesz a por,

Mint annyiszor

Ma röggé;

Csupán az Élet

Élhet

Majd

Örökké.