Kívül a hőség,

Meg a pénz,

És belül: mi magunk,

Fut az Idő, telik a Lét

Virágzik a Nyarunk.

——–

Kívül a pletyka, média,

Irigy politika,

A sültreális szürkeség,

És belül a Csoda.

———

A külsőt nyálkás, rossz burok

Rongyos bőre fedi,

Rabszolga itt a nyár, a Pénz

Szolgálni engedi.

——–

Celeb-majmok hordája kint,

És műanyag a lét,

S a bottal járó vén Idő,

Csóválja a fejét.

——-

Létünk nyara most meg-megáll,

Utána majd szalad,

Fentről tekintve minden Nyár

Csak néhány pillanat.

——–

Csak önmagával azonos

A boldog pillanat,

S nem számít, hogy belőle is

Emlék – konzerv – marad.

——-

A Lét mindig csak Pillanat,

Apró hullámfodor,

Magába zár, körbe ölel,

S amíg él, vándorol.

——–

Rohan velünk mindenhová

Az örök Pillanat,

A végén az öreg Semmi

Majd menedéket ad.