Tábortűznek füstje lebben,

Múlt és Jövő a Jelenben

Életről beszél;

S a Göncölszekér

Felettünk

Regél.

——-

Vidám arccal ropog a tűz,

Kínzó gondot semmibe űz

Csillag-láthatár,

Szeretettel

Vesz körül

A nyári illatár.

——

Nyári este dédelgeti,

Mokány, hetyke tűz eteti

A kis csapatot,

Amit Isten

Ajándékul

Jó szívvel

Adott.

———

Tamás a szót jól forgatta;

Múltunkat jövőnek adta.

—-

Csongor sokat állt a végett,

Hogy kaphassunk – mozgóképet.

——-

Hitünket újjáéleszti

Ragyogó kollégánk: Eszti.

—–

Józsi a koronát lopja,

S szívét-lelkét nekünk adja.

——

Dzseni ajkán mosoly fakad,

Lábmunkája bőven akad.

—–

Árpi hoz kulcsot vagy talányt,

Őriz várat és hagyományt.

—–

Lilla zenéje káprázat,

Betölti az egész várat.

—–

Mészi várnagy horkolása

Néha zavarok forrása.

——-

Betty, hogyha velünk tarthat,

Hoz barátságot, nyugalmat.

—–

Zolit jól előléptettük;

Katonából – bánná tettük.

—–

Ildikó szerény – de nagyon;

S erőteljes a színpadon.

——

A mosolygó szerzetesünk,

Laci nagyon fontos nekünk.

——–

Anikó előbb rendezett,

S utána kapott szerepet.

—–

Norbi biciklivel jövet

Volt rövidnadrágos – követ.

—–

Petra néz szigorú szemmel,

A várnagy ébredni sem mer.

—–

Olgi is velünk volt nemrég,

Csak a buszok messze vitték.

—–

Komoly tehetséget titkol

A daliás Corvin Viktor.

——

Oroszlánkörmökkel áll ki,

A legfőbb hiányzónk: Ági.

——

Garabonciásnak minta:

Vén csibész Barátunk: Flinta.

——–

Tábortűznek füstje lebben,

Múlt és Jövő a Jelenben

Izzik

És ragyog;

Köszönöm,

Hogy Veletek vagyok!