Rongy, bárgyú statisztika méri az emberi létet,

Hogy kinek ennyije van, annak az élete jobb.

——-

Mintha csupán egyedül tárgyaknak a birtoka mérné

Isten rejtélyét; emberi létünket.

——-

Életszínvonalat nem mér, csak a pénzbeli mérce;

Milliomos van fent, minden más meg alul.

——-

Nincs mit ezen keseregni: a pénz a világ puha héja;

Emberi Lét tetején hajlékony felület.

———-

Nemcsak anyag van a Létben; mérhetetlen a lényeg;

Létünk titkaiból még keveset sejtünk.

——–

Van tudomány; faggatja a néma matéria titkát;

Zsombékon araszol, mint a mocsárban a sün.

———

Parcellázza a holt anyagot bősz lelkesedéssel;

Könyveket ír róla, gépezetet szerkeszt.

———

Részecskékből, vagy rezgésből áll-e az Élet;

Vagy hol emez, hol amaz? Tán emez is, amaz is?

———

Ámde a részecskét, vagy a rezgést azt mi vezérli?

Végtelenül, sorban van mindig picinyebb?

———

És ha lelünk még folyvást újabb még picinyebbet,

S nem lesz vége soha; hol marad úgy a titok?

——–

Rossz, bárgyú statisztika méri az emberi létet;

Vak táblázatai nem látják az egyént.

——–

Régi hibája az emberiségnek az aktakukacság;

“Élő”-ben  mi se jó, s szent, ami írva vagyon…

———

Márpedig üdv, szeretet, hit a holt aktát sose lakja;

Nincs Lét holt papíron; élni csak élve lehet.

——–

Büszke, személyes a Lét, a szabadság, meg felelősség;

S holt adatok sohasem nemzenek embereket.

———-

Csók, szeretet, figyelem, helytállás adja a létet;

Mindezek árnyéka megvehető piacon.

——–

Mégse hiszem, hogy a dolgok hozták létre az embert;

Holt anyagon sohasem fejlik az isteni Lét.

——

Élőből kellett, hogy jöjjön mind, ami élő;

Midig volt valahol, s nem hal meg sohasem.

——

Élet a Lét törvénye, világunk fő oka, célja;

Csillagok alkonyatát tán szerelem teszi ki.

——

Rossz, bárgyú statisztika mindig csalja a létet;

S holt anyagot szülnek rongy, rima átlagai.

——-

Bennünk él a titok, s tán tudja a hajnali szellő;

Ritmus  a Kezdet, a Vég; szent üde dallam a Lét.