A Nyár az úton ballag már

Gyalog,

Holnaptól szeptember

Fanyalog

Hegyeken és vizeken,

A savanyodó nyári ízeken.

———

Ezernyi emléket hagyott

Nekünk,

S míg a deres, vén honba

Megyünk,

Emlékek tüskebokra

Utal fájdalmas, elmúlt illatokra.

———

Bár lelkünket már új életre

Gyúrta,

Most látjuk csak, mennyire

Kurta;

Igyekszünk jól szeretni,

Hogy meg tudjuk az új Nyarat fizetni.

———

Tovatűnt, mint holmi szeszélyes

Dáma,

Hiába kapkodunk

Utána;

Lesz majd elég hó és dér,

Mire valaha újra visszatér.