Kint hideg van…

A novemberre súlyos köd terül,

A felhő feketül,

Átokföldek

Prófétái

Ülnek ott

Felül.

——-

Lehullt a levél,

Döngve cammog már felénk

A Tél.

——-

Kint hideg van…

Szürke köd-nejlonba szorult az ég,

Eltűnt a messzeség,

Régi gyertyák csonkja szárad

Tán már

Egy sem ég.

——-

Közöny kavarog,

A négy sarokban

A nihil forog,

Meg festett világvége-viharok.

——-

Kint hideg van…

Battyog az est, a rozzant batár,

Fázik a határ,

S a globalizált kuplerájban

Égig ér

A sár.

——

Múltba száradt lövészárkok;

Doberdó,

Ypern;

Csikorog

A fagyos

Posztmodern.

——–

Kicsi kályha,

Kicsi szoba,

Kis család;

Szeretetük:

Mint bolyhos bársonykabát.

—–

Kint hideg van…

A bankvigéc világ-vérpadot

Ácsol,

S a politika

Majomként

Rikácsol.

——–

Láthatatlan,

Szép baráti szövedék;

Kozmikus fagy ellen

Menedék.

———

Kint hideg van…

A pénz Életbe vág;

És koronát visel

A gagyiság.

——-

Azt mondják, hogy

A Lélek csak

Gyomor,

Spórolni oktat a sivár

Nyomor.

——–

Valahol messze-messze tűz lobog,

Ott születnek talán a verssorok….

——–

Felettük az ég fénylő baldachin,

S elballagnak a Lélek útjain…

———-

Valahol messze-messze tűz lobog,

Melegszenek a fáradt csillagok….

———-

Ha alkony káoszába vitt hited,

A Ritmus majd hajnal felé vezet….

———

Valahol messze-messze tűz lobog,

Minden elmúlt szerelem ott sajog.

———-

Kint hideg van…

A fagyból tél terem,

De bent hozzánk bújik

A Szerelem.

——–

Valahol messze-messze tűz lobog,

Ott pirkadnak először hajnalok…

——–

Valahol mindig minden újra él,

Valahol mindig véget ér a Tél.

———

Valahol messze-messze tűz lobog,

Valahol messze-messze fény ragyog.

——–

Szép szó szép képeket egymásba fűz,

Hogy hadd lobogjon a távoli tűz.