SZÁZHARMINCHATODIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Süket, értetlen csend.

-         És?

-         Mi az, hogy és?

-         Tovább!

Ed Philips széttárta a karját.

-         Azt ti is el tudjátok képzelni.

A szőke nő indulatos mozdulatot tett.

-         Nem, Ed! Tőled akarjuk hallani a folytatást.

-         Nem értem, minek habozol – tette hozzá Helmut Schellenberg is.

-         Igazán nem tudok semmit – próbált vigyorogni Ed. – Semmi konkrétumot.

-         Nem érdekel, hogy mit nem tudsz, Ed, - felelt Karen, és folyamatosan farkasszemet nézett egykori rabszolgatartójával. – Arra vagyok kíváncsi, hogy mi tudsz!

-         Higgyétek el, hogy ezek nem hivatalos értesülések…

-         Halljam őket, Ed!

Ed Philips most olyan képet vágott, mint aki somba harapott.

-         Na jó, Ed, – csóválta a fejét Helmut. – ott tartottunk, hogy a titkosszolgálatok a tárgyi emlékeket az időutasok felszerelésének darabjaiként határozták meg, a rendellenesen régi emberi maradványokat pedig az elesett időutazok földi maradványaiként azonosították. Hogy van tovább?

Philips látta, hogy beszélnie kell.

-         Anatómusokat és egyéb szakértőket hívtak. A csontleleteket homo sapiens maradványokként azonosították, de ez persze a titkosszolgálatok számára édeskevés volt; ők arra voltak kíváncsiak, melyik állam küldte a múltba az időutasokat, és mikor. Amennyire én tudom, soha, egyetlen rendellenes emberi csontmaradványról sem tudták megállapítani, hogy egykori tulajdonosa melyik rasszhoz tartozott.

-         Ezen nem csodálkozom. Rendkívül régi maradványokról van szó.

-         Teljes csontvázak is akadtak – magyarázta tovább Ed. – Főleg az ilyenektől reméltek eredményt. Nem kímélték a pénzt, az időt és a fáradságot. A saját szakértőiket alkalmazták, nehogy az elméleteikhez ragaszkodó tudósok félrevezessék őket. A csontvázak egy részéről sikerült megállapítani az egykori ember nemét és hozzávetőleges korát. Szinte mind férfiak voltak, nagyjából huszonöt és ötven év közül.

-         Van bizonyíték arra, hogy valóban időutasok voltak? – kérdezett közbe mohón Helmut.

-         Hogyne! – bólogatott Ed Philips. – Némelyikük fogazata modern fogorvosi beavatkozás nyomait mutatta. Vagy műtétek nyomait. A titkosszolgálati szakértők ezek után biztosra vették az időutazás megtörténtét.

-         Miért vették biztosra? – akadékoskodott az ifjú Schellenberg. – Más magyarázat nem lehetséges?

-         Nemigen – vetette közbe kurtán a szőke nő.

Ed Philips elvigyorodott.

-         Más magyarázat? Csak egyetlen alternatív magyarázat lehetséges: Ezek az emberek valóban abban a korban élték le az életüket, ahonnan a maradványaik származnak. Akkor pedig számításba kellene venni azt a lehetőséget is, hogy abban az időszakban – sok százezer évvel ezelőtt – létezett egy, a mienkkel nagyjából egyenrangú, vagy közel egyenrangú civilizáció. Akik elvégezték a műtéteket és a fogorvosi beavatkozásokat.

-         És ez annyira valószínűtlen?

-         Ez lehetetlen, Helmut. Némelyik olyan korszakban fosszilizálódott, amikor a Földön még gerinces élet sem létezhetett. Az időutazáson kívül semmiféle egyéb magyarázat nincs.

Egy pillanatra mind elhallgattak.

-         És? – sürgette a folytatást Karen.

-         Érdekes dolgok derültek ki.

-         Például mi?

-         Roppanat érdekes dolgok, Karen.

-         Ed, ne kelljen minden egyes szót harapófogóval kihúzni belőled!

-         Állítólag egyszer az egyik megkövesedett csontvázat a fogazata alapján azonosítottak egy eltűnt katonatiszttel, aki valamilyen különleges alakulatban szolgált. Akkor szinte az összes titkosszolgálat nyomozni kezdett. Az is, amelyik addig még nem kapott szimatot.

-         És?

-         Számos tárgyat sikerült azonosítani. Mindenféle használati tárgyak voltak, többnyire a hadseregek eszköztáraiba tartoztak. A legtöbbjük sátrakhoz, vagy gyorsan felhúzható, panelekből álló építményekhez tartozott. Akadt egy teherautó alkatrész is. Fegyver, vagy a fegyverzet valamiféle része sohasem került elő, de ez nem is lényeges. Akkor a titkosszolgálatok töprengeni kezdtek.

-         És?

-         Kiderült, hogy legalább három-négy állam küldhetett időutasokat a távoli múltba. Azonnal adódott a következő logikus kérdés: mi a csudát művelhettek a múltban?

-         Valóban, – nézett rá Helmut. – mit műveltek?

Ed Philips sandán elvigyorodott:

-         Van nektek fogalmatok róla, mit jelentene birtokolni a múltat?

Folytatása következik.